Május 12-én úgy 60 ember elfoglalt egy évek óta üresen álló VII. kerületi ingatlant. A ház kertjében bulit tartottak, ahol a tömeges hajléktalanságra akarták felhívni a figyelmet, miközben egy az adósságai miatt lakásvesztéssel fenyegetett családnak gyűjtöttek adományokat. A Dob utca 19. számú ház korábban az önkormányzaté volt, de értékesítették. Most üres. Noha a házfoglalókat a rendőrség rövid idő alatt kiküldte az épületből (és feltehetőleg magánlaksértés miatt eljárás alá vonta őket), a „buli” túlmutat önmagán. Politikai célú házfoglalás utoljára 2005-ben volt Budapesten, pedig ez a fajta erőszakmentes ellenállás elengedhetetlen ahhoz, hogy a lakhatási szegénység a hatalom számára megkerülhetetlen kérdéssé váljon.

Magyarországon lakhatási válság van. A jogszabályokban szinte alig jelenik meg a lakhatás védelme. Nemcsak az ehhez való jog nincsen törvénybe foglalva, de nincs törvény arról sem, hogy milyen kötelezettségei vannak egy önkormányzatnak, amikor egy családot kilakoltat. Az állam kötelessége csupán az azonnali életmentéshez szükséges szállás biztosítása. A jogszabályok gyakorlatba ültetése is sok kívánnivalót hagy maga után. Például annak ellenére, hogy törvény írta elő a fogyatékos embereket ellátó intézmények kitagolását – vagyis a zsúfolt tömegintézmények 2000-ig történő bezárását és kisebb lakóközösségek kialakítását –, ez nem teljesült. Vehetjük azoknak a nőknek a példáját is, akiknek nincs gyerekük, de családon belüli erőszak áldozatai: ha felhívják az állami krízisvonalat, nagy valószínűséggel azt a tanácsot kapják, hogy utazzanak vidékre – sem lakhatást, sem átmeneti elhelyezést nem tudnak nekik biztosítani. Ugyanakkor Magyarország az Európai Unió egyetlen olyan országa, ahol szabálysértési tényállás a hajléktalanság, amit pénzbírsággal és végső esetben elzárással is büntetni lehet.

Létezik országos lakhatási program, és az önkormányzatoknak kötelességük a lakásgazdálkodás. Az Új Széchenyi Terv otthonteremtési programja és a vonatkozó kormányrendelet azonban inkább a bankok és más, a lakhatás iránt üzletileg, és nem szociálisan elkötelezett szereplők szempontjait tükrözi – és ezt is csak részben hajtják végre. A kerületi önkormányzatok számára a lakásgazdálkodás inkább teher, mint lehetőség, így nem csoda, hogy csak Budapesten több mint 2000 önkormányzati tulajdonú lakás áll üresen, és a meglévő lakásoktól is szabadulni igyekeznek. A rendszerváltás óta uralkodó ideológia is alátámasztja, hogy az állam nem vállal felelősséget a rászorulók lakhatásáért.

PROGRAMOK/ÉTEL-ITAL

Broadway musical – meglehetősen drága mulatság, de minden ellenkező híresztelés ellenére valóban érdemes megnézni egy musicalt valamelyik Broadway-i színházba. A legtöbb előadás nagyon színvonalas és már maguk a hatalmas színháztermek is különleges élményt nyújtanak. Olcsó (25 dolláros) jegyekhez közvetlen az előadások előtt lehet hozzájutni! Különösen ajánlom a következőket, mert a zene és fantasztikus effektek mellett komoly társadalmi kérdéseket is feszegetnek: In the Heights, Fela, Memphis.

St Nick’s Pub – egy nagyon pici, de annál inkább legendás jazz bár Harlemben. Meglepően olcsó és házi készítésű vacsorát is lehet kapni. Jelenleg felújítás alatt van, de reméljük, hogy hamarosan újra megnyílik.

Lenox Lounge – szintén legendás, szép Art Deco-stílusban épült, színvonalas és meglehetősen drága harlemi jazz bár.

Blue Note jazz club – meglehetősen drága, leginkább fehérek által látogatott manhattani (Greenwhich Village) jazz bár, ahol nagyon sok neves zenekar lép fel.

Nuyorican Poets Café – progresszív, sok fiatal zenekart bemutató hely a Lower East Side-on, a közönség meglepően multikulturális. Érdemes megnézni a slam poetry esteket és a színházi előadásokat is.

Van abban valami kényelmetlen, amikor az ember hajléktalanokkal szemben ül, ásványvizet tölt a poharába, figyeli, ahogy ők is töltenek, titokban végignéz rajtuk, míg hallgatja a történetüket, bólint, amikor úgy érzi, bólintania kell, csóválja a fejét, ha a történet azt kívánja, de mégis kívül marad, mert kívül akar maradni, keresi a különbözőséget, azt, amitől éppen ők vannak ott, és ahogy nézi őket, eljön a pillanat, amikor beléhasít a felismerés: talán semmi nem különbözteti meg tőlük, csak a szerencséje.

Szeréna feje fölött – ő A Város Mindenkié hajléktalan-érdekvédelmi csoport lakhatási munkacsoportjának aktivistája –most még van fedél, habár fogalma sincs, meddig. A fiatal nő beteg édesanyjával lakik egy XV. kerületi bérház önkormányzati lakásában. Születése óta ebben a kerületben él. 2010 szeptemberét megelőzően 15 évig pályázott lakásra az önkormányzatnál.

A család azért veszítette el otthonát,mert az egyik nővére súlyos beteg lett, a kezeléséhez a lakásukat is pénzzé kellett tenniük. Szerénának saját lakása soha nem volt, albérletből albérletbe költözött, minden évben beadta a pályázatát, amit aztán minden évben elutasítottak. Egészen 2010 szeptemberéig – akkor utalta ki nekik a kerület ezt a lakást. De csak egy évre kötöttek szerződést vele, amit tavaly annak ellenére sem hosszabbítottak meg, hogy sem lakbér-, sem rezsitartozása nincs. Indokolás sincs.

– Cinikusan, visszataszító modorban beszéltek velem a hivatalban. Csak azt kérdeztem, hogy ha nincs elmaradásom, gondosan karbantartottam a lakást, akkor mi akadálya annak, hogy ott maradhassunk? – idézi fel Szeréna, aki úgy érzi, bármily hülyén hangozzék is, a politika az ő szintjéig is elért: a lakást ugyanis még a választások előtt, az előző politikai garnitúra utalta ki.

– Egész egyszerűen büntetnek azért, mert a korábbi városvezetés utalta ki ezt a lakást. Mások is hasonló cipőben járnak, de a legtöbbjük köztisztviselő. Felkerestem őket, hogy együtt léphessünk fel, de félnek, inkább nem tesznek semmit –mondja.Döbbenetesnek tartja, hogy az önkormányzatok bedeszkázzák, aztán hagyják parlagon heverni az üres lakásaikat. Az AVM adata szerint csak Budapesten kétezer önkormányzati lakás áll üresen, miközben Magyarországon uniós összehasonlításban a legalacsonyabb a szociális bérlakások aránya. Ezt már érdekvédő aktivistaként mondja. E szerepbe az AVM-ben tanult bele. Az AVM –vagyis A Város Mindenkié csoport – egyre közismertebb, hiszen sajátos, szellemes és sokszor megbotránkoztató akciókkal hívja föl magára a figyelmet.

2012. május 9. és 12. között Berlinben jártam a Krétakör meghívására, hogy a magyar zsűri tagjaként részt vegyek a Biennálé számára kidolgozott Illumination című projektben. A projekt a nemzeti identitás kérdését járja körül, meglehetősen komplex módon. Első lépésben a Krétakör pályázatot hirdetett, amelyre a nemzeti identitás kérdésével foglalkozó programötleteket vártak. A pályázatok közül hat jutott be a berlini döntőbe, ahol a csapatok kreatív eszközökkel versenyeztek egymással, hogy elnyerjék az 5000 eurós fődíjat.

A pályázatokról egy munkanélküli német fiatalokból álló zsűri döntött. A magyar zsűri feladata az volt, hogy miközben a pályázókkal és főként a német zsűrivel kommunikál, sokféle olyan szempontot és kritikát fogalmazzon meg, ami a német zsűrit segíti a döntés meghozatalában. A magyar zsűri politikai és világnézeti értelemben igen színes összetételű volt: Dinók Henriett (Romaversitas), Forgács Marietta (Sosinet), L. Ritók Nóra (Igazgyöngy Alapítvány), Juhász Péter (TASZ Romaprogram), Gerényi Gábor (Mandiner), Mészáros Imre (Gój Motorosok), és én magam A Város Mindenkié képviseletében.

Az első napon a pályázók bemutatták az ötleteiket, melyek önmagukban is többféle identitásképet sugalltak. Nekem három kedvenc projektem volt: a Zöld Pók Alapítvány önironikus projektje, ami Magyarország gyűlölködési kultúráját kívánta megszerettetni önmagunkkal; a Budapesti Fegyház és Börtön cigány és nem cigány fogvatartottak közötti kommunikációt támogató programja, és a Közös Halmaz csoport kiállítás-ötlete, amely a magyarországi történelmi traumák feldolgozásával kívánja elősegíteni a jövő felé fordulást. A német zsűri döntése alapján (ami sajnos nem a leginkább átlátható módon született) az én kedvenceim közül a második körbe csak a Közös Halmaz és a Zöld Pók jutott tovább.

Mit jelent a nemzeti identitás? A Krétakör projektje a 2012-es, 7. Berlini Biennálé programjában május 9 és 10.

What is national identity? A Project by Krétakör on the 7th Berlin Biennale May 9-10.

MÚZEUMOK

New York Panorama (Queens Museum) – New York városának hatalmas és élethű makettja épületekkel, parkokkal, hidakkal és utcákkal. Ez a hely a városkutatók paradicsoma. A múzeum mellett található az ún. Unisphere, ami az 1960-as években szervezett Világkiállítás egyik fontos eleme volt.

Ellis Island Immigration Museum – nagyon színvonalas múzeum a migrációról általában és New Yorkról mint e bevándorlók városáról. A helyszín különlegessége, hogy hosszú évtizedekig ezen a szigeten működött az a bevándorlókat fogadó központ, ahol az adminisztratív és egészségügyi vizsgálatokat végezték. A statisztikák szerint az ide érkező több tíz millió bevándorló kb. 2%-át utasították el Ellis Islanden.

Tenement Museum – szintén nagyon színvonalas múzeum a bevándorlásról a Lower East Side-on, ahol a századforduló környékén érkező bevándorlók nagy része először itt telepedett le New Yorkban. Az 1900-as évek elején ez volt a világ legzsúfoltabb helye. A múzeumban csak vezetett séták vannak, de érdemes egyre befizetni, mert így többek között betekintést nyerhetünk egy rekonstruált századfordulós lakásba is.

Moma – a világ leghíresebb modern művészeti múzeuma mindig változó időszaki kiállításokkal. Nemcsak hagyományos értelemben vett művészeti kiállításokat szerveznek, hanem társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, pl. szociális építészet vagy a nők szerepe a nyugati társadalmakban.

Metropolitan Museum of Art – a turisták és a helyiek is imádják, nem véletlenül. Egyszerre lehetetlen bejárni az összes állandó kiállítást, ami a világ különböző kultúráinak művészetét mutatja be (külön öröm, hogy pl. az óceániai vagy kínai művészetet nem egy antropológiai hanem egy MŰVÉSZETI múzeumban lehet felfedezni). Az alkalmi kiállításokat is érdemes megnézni. A múzeum tetőkertjéről csodálatos a kilátás a Central Parkra!

QUEENS

5 Pointz – a graffitisek paradicsoma, egy egész épülettömb telis-tele graffitikkel. Hétvégente nyilvános bulikat is szerveznek és gyakran lehet látni, ahogy egy régebbi graffiti helyére egy újabbat fújnak. Nemrég felröppent a hír, hogy az épületet el akarják bontani, ami ellen a művészek hevesen tiltakoztak.

Sunnyside Gardens - az 1920-as években épített kertes sorházak, melyek ma már kiemelt építészeti emléket képviselnek. Nagyon kellemes és családias hangulatú negyed.

Flushing Meadows Corona Park - a Queens Museum mellett a US Open helyszíneként szolgáló világszínvonalú teniszpályáknak és a New York Mets baseball-csapat stadionjának ad helyet. Az 1930-as és 1960-as években szervezett világkiállítások több emléke is megtalálható is. A park a környélen élő latin-amerikaiak egyik kedvenc célpontja: hétvégén rengeteg amatőr focimeccs folyik itt.

Jackson Heights – erősen multikulturális negyed, az utcák tele járókelőkkel és sok-sok kelet- és nyugat-ázsiai bolttal, utcai árussal és étteremmel.

Flushing – New York új Chinatownja, ma főként ide érkeznek a Ázsiából érkező bevándorlók. Ha valahol, akkor itt érdemes kipróbálni a bubble tea-t. Flushingban található néhány régi épület a gyarmati korszakból, melyeket egy tematikus  sétával könnyen be lehet járni.

Socrates Sculpture Park - egy pici, de annál izgalmasabb park, ahol mindig valamilyen szabadtéri kortárs művészeti kiállítás és nagyon sok közösségi program van (pl. torna, kertészkedés, játékok, piac stb.).

BRONX

Grand Concourse - a párizsi Champs-Élysées mintájára épült sugárút, ahol az amerikai Art Deco építészet sok gyönyörű épülete található.

Fordham Road – Bronx főutcája, a fekete fogyasztói kultúra egyik központja.

Picture the Homeless - hajléktalan érdekvédelmi szervezet, ami A Város Mindenkié csoportnak is modellként szolgál. Központjuk, ahol több nyilvános program is van, a 2427 Morris Avenue-n van, a Fordham Road közelében.

Belmont - Bronx egyik legszegényebb negyede. Az Arthiur Avenue környékén erős olasz közösség él, meglepő zárványt alkotva a nagyrészt feketék és latinók által lakott városrészben.

Bronx Botanical Garden - hatalmas és gyönyörű botanikus kert. Gyalog szinte lehetetlen bejárni, ezért érdemes használni a kis elektromos vonatot, ami körbevisz a parkban. Tartanak itt rendszeresen farmers' marketet is, ahol friss helyi termékeket lehet vásárolni. A parkban található épületekben gyakran tartanak időszaki kiállításokat. 

Riverdale- az egyik leggazdagabb negyed New Yorkban tele elegáns villákkal és hatalmas magánkertekkel. Itt található a Wave Hill is, ami egy nagy közpark, benne egy botanikus kerttel és időszaki kiállításokkal.

Orchard Beach - az egyik legnépszerűbb, Robert Moses által alapított tengerparti strand New Yorkban. A strand egy kellemes, békés vizű öbölben van, ahová külön buszjárattal lehet eljutni.

Colours Fesztivál - Odeon Llyod Mozi

2012. április 22. 17.00 Az osztály (128’)

(A vetítés előtt: A filmötlet-pályázat egy-egy nyertesének kisfilmje - Mono / Zakuszka / Portrait of a mirror)

A vetítés után: Beszélgetés - Bevándorló gyerekek az iskolában

Vendégek:

Bognár Katalin - szociális munkás, a Menedék Egyesület munkatársa. Az egyesület migráns-specifikus képzéseinek vezetője, segítő szakemberek migráns-specifikus szakmai felkészültségének fejlesztését célzó kiadványainak szerzője, szerkesztője;

Csereklye Erzsébet - az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet Alkalmazott Neveléselméleti Tanszékének tanársegédje, kutatásaiban a társadalmi sokféleséggel foglalkozó neveléselméleteket vizsgálja. A Miskolci Egyetemen az Európai Integrációs Alap támogatásával készülő Együtthaladó oktatási segédanyagok pedagógiai koncepciójának kidolgozója és a hozzá kapcsolódó program pedagógiai szakértője;

Lángh Júlia - Budapesten volt tanár, fordító, Párizsban újságkihordó, kőművessegéd, szociális munkás, Münchenben a Szabad Európa Rádió szerkesztője, egy nigeri bozótfaluban óvónő;

Udvarhelyi Éva Tessza - kulturális antropológus, a City University of New York doktorandusz hallgatója, az Artemisszió Alapítványban interkulturális trénere és A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagja.

Moderátor: Kertész Anna - újságíró, szerkesztő, Tilos rádiós. Életre hívta és élteti a Humana magazint, ami Magyarország első és mostanáig egyetlen emberi jogokkal és társadalmi kérdésekkel foglalkozó, fiatalokat megmozgató, önkéntes folyóirata. Elemez, kérdez, vitat, mert hiszi, hogy a világ nem fehér vagy fekete.

BROOKLYN

Coney Island – ez az egyik kedvenc helyem New Yorkban! Teljesen szürreális, oldschool vidámpark egy gyönyörű óceánparton, amit minden évben bezárás fenyeget, de egyelőre még él és virul. Érdemes felszállni a világ egyik legrégebbi óriáskerekére (Wonder Wheel), amelynek tetejéről jó időben Manhattan is látszik. A vidámparkban van "freak show", óriás koktél és egy nagyon régi fából készült hullámvasút, ami a lelket is kirázza a bátor vállalkozókból, akik felülnek rá.

A vidámparkon kívül érdemes az óceánparti boardwalkon is végigsétálni és jó időben a vízben is jót lehet csobbanni. Ez a strand az egyik legintegráltabb és leglazább egész New Yorkban - minden korosztály, minden etnikai csoport és minden szubkultúra képviselője megtalálható itt.

Coney Islanden van már helytörténeti múzeum is és aki teheti, vegyen részt a lokálpatrióták által szervezett helytörténeti sétán.

Brighton Beach – Közvetlenül Coney Island mellett található, leginkább oroszok és ukránok által lakott negyed, tele orosz boltokkal és éttermekkel. Az érdekes hangulathoz a megemelt vasút is hozzájárul, ami 5 percenként dübörög el a fejünk felett.

DUMBO – a dzsentrifikáció klasszikus példája ahogyan az 1980-as évektől kezdve a régi gyárnegyed művészeti és kulturális központtá, valamint luxusnegyeddé alakult. Építészetileg nagyon érdekes hely és itt találkozik New York két hatalmas hídja is (Brooklyn és Manhattan bridge). A két híd találkozásánál, a víz mellett egy jó kis park található, ahonnan nagyon szép a látvány Manhattanre.

Hungary's new anti-vagrancy laws — the toughest in Europe — now mean that homeless people sleeping on the street can face police fines or even the possibility of jail time. Advocacy and human-rights groups are alarmed by the new efforts to crack down on and criminalize homelessness, where the ranks of the needy have increased during the country's dire financial crisis.

Debt, joblessness and poverty are on the rise. The country's bonds have been downgraded to "junk" status, and the nation's currency, the forint, has dropped sharply against the euro.

Hungary's homeless problem is on full display at the Danko street shelter, one of Budapest's largest, where 200 or more sleep every night.

I tried to find another job, I tried a lot. But I couldn't find anything. So my landlord had enough and kicked me out. And there was nobody there to help me; I don't have a family to lean on - Zoltan Szarka, homeless construction worker

A group of disheveled older men in shabby bathrobes shuffles into the infirmary eating area for lunch. The pungent stench of men whose bodies and clothes need washing mixes with the smell of urine and lingering fumes from some kind of industrial cleaner.

One of a dozen ill men confined to the infirmary tries to eat lying down. Some of the dark brown souplike slop dribbles down his face. A man in the next bed is moaning and seems barely coherent. Another patient just stares ahead and touches his unshaven face.

A nurse works to maintain her smile and upbeat tone as she passes out slices of white bread. She opens a window for some much-needed fresh air. Dozens of men queue outside, waiting for a hot lunch.

MANHATTAN

Harlem – New York történelmi fekete negyede, az 1920-as évekbeli Harlem Reneszánsz helyszíne, telis-tele történelmi épülettel, templomokkal és élénk utcai élettel. Harlem keleti fele a Puerto Ricó-i közösség központja, míg a nyugati felén leginkább fekete amerikaiak és dominikaiak élnek. Statisztikailag még mindig a város egyik legszegényebb negyede, de itt is egyre erősebben érzékelhető a dzsentrifikáció. Mind a nyugati, mind a keleti oldalt érdemes felfedezni, a 125. utca a fekete amerikaiak, míg a 116. utca a spanyolajkú népesség főutcája.

Morningside Heights – Harlemtől délre, a nyugati oldalon található, kifejezetten jómódú negyed. Itt található a híres Columbia egyetem, aminek elegáns kampusza az európai múlt iránti vágyakozást idézi. A Riverside Park nagyon népszerű a biciklisek körében, tavasszal és télen különösen szép sétákat lehet itt tenni. A Riverside Drive-on sétálva a századforduló elegáns bérházait látjuk. Itt található a Grant's Tomb, azaz Ulysses S. Grant elnök mauzóleuma, amit egy a 70-es években kerületi diákok által készített mozaik-padsor vesz körül. Itt van még a Cathedral of Saint John the Divine, ami nemcsak a világ egyik legnagyobb katedrálisa, de a naiv amerikai multikulturális vallásosság egyik megtestesítője is.

Central Park – New York méltán híres, hatalmas és gyönyörű parkja, amit az 1800-as évek második felén Frederick Law Olmstead és Calvert Vaux tervezett. A park történetéhez tartozik, hogy helyén korábban szegények és bevándorlók éltek (közel kétezren), akiket kilakoltattak és házaikat elbontották. Ma egy nap sem elég ahhoz, hogy az egész területet bejárjuk, hiszen a két tervező minden darab földet alaposan megtervezett, így a tájat sosem lehet megunni. A park északi részen érdemes meglátogatni a Harlem Meer nevű tavat és a Conservatory Garden rózsakertet. De leginkább barangolni érdemes benne és egymás után felfedezni a tavakat, tisztásokat, szobrokat, emlékműveket és vadonokat.

Union Square – sokféle szubkultúra találkozási helye a 14 utcánál. Innen indul a havi Critical Mass és sok tüntetés is. Hetente több alkalommal van ún. farmers' market, ahol többek között friss gyümölcsöt, zöldséget, halat és házi készítésű tejtermékeket lehet vásárolni.

Magyarországon is egyre gyakrabban merül fel az interkulturális kommunikáció kérdése kórházi közegben, amikor például egy cigány származású beteget nem-cigány orvos kezel, vagy amikor migráns betegek magyar orvoshoz, illetve magyar betegek külföldi orvoshoz kerülnek. Ezekben a helyzetekben az „orvos” és „beteg” szerepekből adódó konfliktusokon kívül az interkulturális ütközések is fontos szerepet játszanak. Elengedhetetlen tehát, hogy egy orvos szakmai tudása mellett interkulturális kompetenciával is rendelkezzen, vagyis azzal a képességgel, hogy felismerje, megértse és kezelni tudja a kulturális különbségekből fakadó feszültségeket.

Kétségtelen, hogy az emberi test alapvetően egy biológiai gépezet: a rák mindenhol rák és a tüdőgyulladás sem kultúrafüggő. Azonban a test működésére és gyógyítására vonatkozó elképzelések és gyakorlatok kulturálisan eltérőek. Nem minden közösség gondolkozik ugyanúgy betegségről, egészségről és halálról, és közösségenként eltérnek az orvos és beteg közti viszonyra vonatkozó elvárások, valamint egy kórház viselkedési szabályai is. Vagyis az orvosi egyetemeken tanított és a hazai kórházakban bevett gyakorlat is kulturálisan meghatározott. Mint más kulturális rendszerek, ez is bizonyos értékeken és elveken, valamint meghatározott ember- és test-képen alapul. A következőkben néhány olyan területet tekintek át, ahol konfliktus alakulhat ki, ha ez a kulturális rendszer más gyakorlatokkal és elképzelésekkel találkozik.

KISEBB SZIGETEK

Roosevelt Island – egy különleges zárványként működő keskeny sziget az East Riveren, Manhattan és Queens között. Története során volt már rajta elmegyógyintézet, himlőkórház és börtön is. Az 1960-as években egy nagy szociális bérlakás-telepet építettek ide, ma kórházak és újonnan épülő luxuslakótelep található itt. A szigetről gyönyörű látvány nyílik Manhattan keleti részére. Érdemes biciklivel érkezni, így az egész szigetet fel tudjuk fedezni egy pár óra alatt. Feltétlenül az ún. tramway-jel közelítsük meg, ami a manhattani oldalon a 60. utca és a 2. sugárút kereszteződésénél lévő állomásról ndul. A tramway olyan, mint egy nagy sílift és a kedvenc hidam, a Queensborough bridge fölé emelkedik, gyönyörű látványt nyújtva a hídra és az egész városra.

Governor’s Island – korábban katonai bázisként működött, a nagy világválság idején a közmunka program keretében több szép épületet húztak fel, a régieket felújították és az egész szigetet parkosították. Manhattanből és Brooklynból ingyenes komppal lehet átmenni, nyáron sok szabadidős és kulturális programot szerveznek a ma már civil célokat szolgáló épületekben. Innen is különleges látvány nyílik Manhattanre és New Jersey-re.

City Island – Bronx keleti szélén egy kis sziget, ami igazi halászfalu érzetét kelti. A szigeten vitorlás-fétis uralkodik, erről tanúskodnak a házak díszítései és az utcanevek is. A szigetcsúcson több híres seafood (tengeri herkentyű) étterem is található, melyek hétvégente a bronxi (fekete) középosztály kedvelt célpontjai. A földrajz mágiájának köszönhetően a sziget nyugati oldaláról egészen a manhattani magasházakig el lehet látni. 2009-ben film készült City Island címmel, ami felidézi a sziget különös hangulatát.

Az ENSZ emberi jogi szakértői arra kérték a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül azt a tavaly novemberben elfogadott törvényét, amelyben a hajléktalanságot illegálisnak minősíti.

A Város Mindenkié érdekvédelmi szervezet a magyarországi hajléktalanoknak nyújt esélyt arra, hogy kiállhassanak saját érdekeikért. A szervezet nem nyújt lakhatást vagy pénzt, sőt ételt sem osztanak.

Udvarhelyi Éva Tessza a szervezet egyik alapító tagja azt mondja a Város mindenkié azon dolgozik, hogy közösséggé szervezzék a hajléktalanokat, hogy együttesen tudjanak küzdeni olyan politikai változásékort amely tömegesen oldja meg a hajléktalanságot, biztosít lakhatást. Udvarhelyi Éva Tesszával Malik Szilvia a hajléktalanság nemzetközi viszonylatáról is beszélgetett.

A Melbourne-i rádión 2012. március 9-én elhangzó beszélgetés itt meghallgatható.

2011. november 11-én a hajléktalan emberek kriminalizálása ellen tiltakozó állampolgárok foglalták el Kocsis Máté józsefvárosi polgármester és a parlamenti Fidesz-frakció hajléktalanügyi referensének önkormányzati irodájához tartozó előteret és a polgármesteri hivatal folyosójának egy részét. Az erőszakmentes ülősztrájkot folytató tüntetőket a rendőrség a tevékenység abbahagyására szólította fel, majd miután a felszólításnak az aktivisták túlnyomó többsége nem engedelmeskedett, 23 embert előállítottak a Józsefvárosi Rendőrkapitányságon. Az Alapvető Jogok Biztosa február 24-én az ügyben jelentést adott ki, melyben megállapítja, hogy a tüntetők előállítása jogszerűtlen volt és a rendőrség túllépte hatáskörét. Az MTI 2012. február 29-i közleményében súlyosan elferdítette az ombudsmani jelentés mondanivalóját és azt a téves benyomást kelthette, hogy a biztos elsősorban az aktivisták jogsértő tevékenységét állapította meg.

Az ombudsmani jelentés a következőket állapítja meg: „a vizsgált ügyben az aktivisták a gyülekezési jogukat gyakorolták … [így] semmilyen körülmény nem indokolta a hivatal folyosóin az ülősztrájkot folytatók tömeges (teljes körű) előállítását. … a rendőrség [tehát] az eljárásával a személyes szabadsághoz való joggal összefüggő visszásságot okozott”. Vagyis a jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendőrség megfelelően járt el, amikor az aktivistákat eltávolította az épületből, de jogszerűtlenül intézkedett, amikor ezen túlmutató intézkedést tett, vagyis előállította őket és szabálysértési eljárást indított ellenük.

Kiskorúnak Éva volt, nagykorúnak Tessza lett. Az édesanyjától kapott keresztnevét, melyet mindenki rögvest becézni kezdett, fölváltotta az apjától kapott ritkára, ami nem vonzza a becézést. Az egyénisége sem vonzza. A tekintete átható, szavainak lendületét követi minden tagja, maga a megtestesült szuggesztivitás.

Anyai részről régi urbánus zsidó családból származik. Partiumi, felvidéki gyökerekkel, nyelveket beszélő, a nagyvilágban jártas felmenőkkel és héber feliratú szabadkőműves-piramis alatt nyugvó ősökkel. Erről az ágról a holokauszt szinte csak a nagyszülőket hagyta meg. Az apai ág egyik oldalról tipikus dzsentri, a másikról tipikus proletár család. Az egyik szülő az elszegényedett dzsentriségből, a másik a zsidóságból menekül, mindkettő közgazdász, káder, hívő kommunista. Apja a rendszerváltás után is az marad.

A zsidóságuktól menekülő felmenők kétségbe esnek, amikor Tessza felfedezi és ápolja a maga ateista módján a zsidóságát, s az apja támogatja benne. Mai közegében, a plebejus baloldalon a Pasarét stigmatizált hely, a kiváltságos születés szimbóluma. Tessza mégis ragaszkodik hozzá, abban a házban bérel lakást, ahol fölnőtt.

-18 fok, metsző hideg. Az Újnautilus demonstratív együttgondolkodásra hív mindenkit a Városligetbe! Úgy készülj, mintha egy hegyi túrára jönnél: három zokni, réteges öltözködés. Úgy készülj, mintha nem mehetnél többé fűtött falak közé.

Meghívottak: Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus), B. Magyar Csilla (A Város Mindenkié), Vecsei Miklós (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)

Beszélgetőtársak: Lajtai Mátyás, Borbáth Péter

Mikor? 2012. február 11. (szombat) 16h

Hol? Városliget, Kisföldalatti Széchenyi fürdő megállójánál

Facebook-esemény

Ma Budapesten konzervatív becslések szerint minimum 3000 ember él fedél nélkül, közterületen, és kb. 6000 ember éjszakázik különböző átmeneti szállásokon (pl. családok átmeneti otthona, éjszakai menedékhely, átmeneti szálló, hajléktalan lábadozó). Ezen kívül, több tízezer ember kénytelen nagyon rossz körülmények között, túlzsúfoltan vagy szívességi lakáshasználóként élni. Valószínűleg Budapesten is több százezerre tehető azoknak a száma, akiket hiteltartozás vagy díjhátralék miatt a lakásvesztés vagy kilakoltatás fenyeget. Az országos adatokat tekintve kb. 30 ezer fő körül van az effektív hajléktalanok száma. Győri Péter lakáspolitikus szerint a lakástalanok száma (akik vagy effektív hajléktalanok, vagy nincs önálló rendelkezésű lakásuk) minimum 1,6 millió fő, míg az otthontalanok száma (akik lakástalanok, vagy rendelkeznek ugyan önálló lakással, de az fizikai színvonala, laksűrűsége miatt nem alkalmas az elemi szükségletek kielégítésére) legalább 3 millió fő. Vagyis a hajléktalanság nem egy törpe kisebbség ügye és nem is deviáns magatartás – ahogyan azt sok politikus állítja – hanem tömegeket érintő probléma, ami a magyar társadalom gazdasági és politikai berendezkedéséből ered.

Azok a hajléktalan emberek, akiket a budapesti utcákon, aluljárókban és tereken látunk nap mint nap, csak a „jéghegy csúcsát” jelentik. Annak ellenére azonban, hogy a tág értelemben vett hajléktalanság által érintett emberek viszonylag alacsony százaléka él szó szerint az utcán, egyben ők a legsebezhetőbb és a legnagyobb egzisztenciális és fizikai veszélyben élő csoport is. Az utcán élő emberek jelentősége túlmutat számszerű súlyukon, hiszen a közvélemény és a társadalmi képzelet számára ők azok, akik megtestesítik a „hajléktalanokat”, ezért kiemelten fontos az, hogy a társadalom tagjai és intézményei hogyan viszonyulnak hozzájuk.

Január 2-án óriási tömeg jelent meg az Operaház előtt, hogy az alaptörvény ellen tiltakozzon. Az elmúlt hónapokban szinte minden hétre jutott kisebb vagy nagyobb tüntetés, nyilatkozat, bátor egyéni vagy közösségi kiállás. Mára sokan eljutottak oda, hogy változást akarnak, és tenni is hajlandók ezért. Ez a kollektív akarat lelkesítő, és éppen ezért kell elgondolkodnunk azon: hogyan lehet valódi baloldali változást elérni, és mit is akarunk tulajdonképp?

A rövid távú cél egyértelműen az, hogy a Fidesz kikerüljön a hatalomból, és az általa képviselt politika ne folytatódjon. De ha csak az embereket cseréljük le, nem sok minden változik. Ezt bizonyítja például 20 év hajléktalan- és lakásügyi politikája. Bár a Fidesz hajléktalanpolitikája minden eddiginél kegyetlenebb, 1989 óta egyetlen kormány vagy önkormányzat sem tette meg azt, ami a tömeges hajléktalanság felszámolásához szükséges lett volna. Egyik sem alakított ki átfogó hajléktalanügyi és lakhatási stratégiát, egyik sem védte meg a közösségi lakásvagyont, ami a hajléktalanság megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. A hajléktalanság „megoldását” mindegyik abban látta, hogy a fedél nélküli embereket tömegszállásokra kényszerítse. A magyar állam a rendszerváltás óta soha nem szánt elég pénzt és energiát arra, hogy felszámolja a mélyszegénységet és a tömeges lakástalanságot.

2011. december 5. (hétfő) Tilos Rádió Kontúr

Meghívott vendégek: Varga Péter (Hajléktalanokért Közalapítvány), Ámon Kata (IDEA Intézet), Kopiás Attila Steve (Börtön Helyett Lakhatást), Udvarhelyi Tessza (kulturális antropológus) 

Téma: a hajléktalanság kriminalizációja

2011. november 17. 18:30-20:00

Beszélgetés / Beleszóljunk? - Kutatói szerepvállalás, az akciókutatás dilemmái

TÁTK könyvtár előtt

A kutató terepmunkája során számtalan kérdéssel szembesül, számos olyan élethelyzettel találkozik, amikor nehéz eldönteni, hogy mire és milyen formában reagáljon. A beszélgetés folyamán a kutatói terepmunka során felmerülő etikai dilemmákról beszélgetünk, vagyis, hogy a terepkutató társadalomtudós kutatása során mennyire szólhat bele az adott közösség működésébe, feladata-e közbeavatkozni olyan esetekben, amikor úgy érezheti, tudása és tőkéje építően hatna az adott egyén, esetleg közösség életére. Megfordítva a dolgot: lehet-e a jövő kutatási modellje az akciókutatás, amikor a kutató nem csak empirikus adatokat rögzít, hanem részt vesz, segít és társadalmi felelősséget is vállal kutatási terepén. Arjun Appadurai a kutatáshoz való jogról beszél, azaz az állampolgári részvétel fontosságáról a kutatómunkák során, mely – szerinte - a demokratikus társadalomban való részvétel és tájékozottság alapvető feltétele. Vajon összeköthető-e a társadalmi aktivizmus illetve felelősségvállalás a kutatói munkával? Összeférhet-e az objektivitásra törekvő kutatómunkával az ilyesfajta kutatói beavatkozás? Egyáltalán feladata-e az akadémiai közegben mozgó kutatónak ilyesfajta szerepvállalást vállalni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ meghívott vendégeinkkel.

Meghívott vendégek: Horváth Kata (Anblokk Egyesület), Kovács Éva szociológus (MTA Szociológiai Kutatóintézet), Udvarhelyi Éva Tessza (A Város Mindenkié), Virág Tünde szociológus (MTA Regionális Kutatások Központja).

Moderátor: Vígvári András

További információ: sze.tatk.elte.hu/

Az anBlokk - Közéleti Tudományos Magazin - AKCIÓ/KUTATÁS című számának bemutatója

Mikor? 2011. november 4. (péntek), 17.00

Hol? Kossuth Klub - 1088 Budapest, Múzeum utca 7.

Számunk fókuszában az akció- és részvételi kutatással kísérletező programok állnak, amelyek túllépnek az akadémia világán, és erős szállal kötődnek a civil szférához és a társadalmi mozgalmakhoz. Ugyanakkor nem az egyének és a mikro-közösségek hagyományos értelemben elgondolt megsegítését, fejlesztését tartják szem előtt, hanem kidolgozott társadalomkritikai bázison nyugszanak.

Elgondolható-e olyan kutatás, amely közvetlenül a marginális csoportok számára hoz létre olyan tudást, amely egyúttal az ő érdekeiket szolgálja? Milyen lehetséges útjai vannak a kutatás és a létrehozott tudás demokratizálásának?

Az akciókutatások nem az intézmények szűk értelemben vett reformjára törekszenek - legyenek bár ezek a tudástermelés hagyományos intézményei, vagy a megsegítés, nevelés, büntetés "totális intézményei" -, hanem valamiképp strukturális változások alapjait szeretnék lefektetni a kutatás demokratizálása révén. Annak a lehetőségét szeretnék megteremteni, hogy e tevékenység ne csupán a kutatók privilégiuma legyen, hanem olyan stratégiai eszközzé is válhasson, a különféle (alávetett) társadalmi csoportok számára, amely segíti őket saját társadalmi jelenlétük értelmezésében, önmaguk megjelenítésében illetve társadalmi érdekeik érvényesítésében.

Az eseményen az anBlokk ötödik számának témáiról beszélgetnek:

- Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus / A Város Mindenkié Csoport)
- Verdes Tamás (gyógypedagógus, szociológus / TASZ)
- valamint a lapszám szerkesztői

További információ: www.anblokk.hu/

Képek New Yorkról és más amerikai városokról, amiket meglátogattam 2007 és 2011 között.

2007-2009

2010-2011

2011 júniusában meglátogattam a Jane Addams Hull-House múzeumot Chicagóban. Jane Addams az észak-amerikai ún. settlement mozgalom egy kiemelkedő alakja, amely a szociális munka egy a 19. században kialakult progresszív ága. A Hull House nemcsak Jane Addams otthona volt, hanem egy közösségi és szociális központ Chicago legszegényebb, főként bevándorlók által lakott Near West Side negyedében.

A házat 1889-ben nyitották meg és eredeti célja az volt, hogy a „kultúrát” és a művészetet közelebb vigye a szegény emberekhez. A szépen díszített és igényesen berendezett ház tele volt művészeti alkotásokkal, amelynek tudatos üzenete volt: a szegény emberek is megérdemlik, hogy méltó környezetben tölthessék idejüket. Addamsnek és társainak (akik kezdetben szinte csak nők voltak) meggyőződése volt, hogy nagyon sokat számít az emberi méltóság és önbecsülés szempontjából, hogy milyen környezetet biztosítanak a szegény, kirekesztett emberek számára.

A Hull House fokozatosan vált settlementé. A házban szociális és közösségi munkások laktak és kezdetben gyakorlati órákat tartottak a helyi lakosoknak (pl. varrás, angol, főzés stb.). A cél az amerikai társadalomba történő integráció volt. A ház és programja az idők folyamán jelentősen kiterjedt és virágkorában számos épületben óvoda, közfürdő, női klub és kézműves-műhelyek is működtek. A settlement lényege, hogy a helyi lakók igényeihez igazodva, a helyi közösségbe mélyen beépülve nyújt egyéni és közösségi támogatást a marginalizált negyed lakóinak (a settlement egy modern változatáról, a Dorothy Day Apartments-ről már korábban is beszámoltam).