As the director of the Budapest-based School of Public Life, I had the honor of being a fellow at the Kairos Center for Religions, Rights and Social Justice as part of the Professional Fellows Program sponsored by the US State Department. For over ten years, the Kairos Center has been working to build a movement to end poverty led by the poor through in-depth analysis, political education and strategic dialogue. During this fellowship, my main goal has been to find some guidance on the following questions: How can we build a movement that responds to the immediate needs of poor people while also fighting for systemic change? How do we support poor people in their development from clients into advocates and leaders? How can we develop the critical consciousness of people experiencing oppression? How can we turn anger and dissatisfaction into movement building and organizing? What is the role of pedagogy in movement building?

A Kairos Center jóvoltából meglátogathattam a Michigan állambeli Detroit és Flint városait, ahová kb. 25 aktivista utazott az ország minden tájáról a Szegény emberek kampányának újraindítás kapcsán szervezett előkészítő turnén. A két város különösen fontos szerepet játszott az amerikai munkásmozgalom történetében, amelynek a legfontosabb momentumait emelem csak ki ebben a posztban.

A Kairos Center jóvoltából meglátogathattam a Michigan állambeli Detroit és Flint városait, ahová kb. 25 aktivista utazott az ország minden tájáról a Szegény emberek kampányának újraindítás kapcsán szervezett előkészítő turnén. A két város múltja és jelene azért különösen érdekes, mert nagyon jól megtestesítik az amerikai álom látszólagos kiteljesedését, majd szinte teljes bukását. Ma ezek a városok az elhagyatottság, a kifosztottság és az életben maradásért folytatott küzdelem helyszínei és így egyszerre festenek sötét és reményteljes képet az iparosodott országok jövőjéről.

A kairosz ógörög szó, amelynek jelentése: „megfelelő, helyes pillanat”. Nem véletlen, hogy így nevezik azt a szervezetet, amelynél egyhónapos szakmai gyakorlatot végeztem. A New York-i székhelyű Kairos Center két fő területen tevékenykedik: társadalmi mozgalmakkal és kezdeményezésekkel működik együtt, hogy együtt újraindítsák Martin Luther King nagy álmát, a Szegény emberek kampányát (Poor People’s Campaign), valamint a vallásos gondolkodás és gyakorlat és a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem egymásra hatását elemzik és támogatják.

A Kairos Centerben eltöltött egy hónapos szakmai gyakorlatom alatt több alkalommal tartok beszámolót egy-egy társadalmi mozgalmakhoz vagy szerveződésekhez kapcsolódó témáról. Ennek kapcsán beszélgettem a szervezet munkatársaival egy önképzőkör keretében az Európában egyre erőteljesebben megjelenő és helyenként jelentős eredményeket elérő lakhatási mozgalmakról. Az előadáshoz négy ország olyan mozgalmát választottam ki, amely a lakhatási válság öt különböző arcát mutatja meg.

A New York-i székhelyű Kairos Centerben eltöltött eddigi egy hét alatt nagyon sok mindent tanultam a szervezet munkájáról, céljairól és ideológiájáról, amit folyamatosan próbálok feldolgozni. A bemutatást azzal kezdem, amivel ők maguk is: azokkal a társadalmi mozgalmakkal és kezdeményezésekkel, amelyek a munkájuk keretét adó társadalmi problémákkal foglalkoznak és amelyekkel együtt dolgoznak azon, hogy újraindítsák Martin Luther King nagy álmát, a Szegény emberek kampányát (Poor People’s Campaign).

Két és fél év után ismét New Yorkban vagyok - most a Közélet Iskolája küldötteként. Az Ohio állambeli WSOS által szervezett és az amerikai külügyminisztérium által finanszírozott Professional Fellowship program keretében egy hónapot töltök el a Kairos Centerben.  A Kairos Center a Union Theological Seminary nevű teológiai szemináriumban lelt otthonra, amely évtizedek óta a vallás és a társadalmi  igazságosság összefüggéseivel foglalkozik. A Kairos Center, illetve annak elődje, a Poverty Initiative a társadalmi mozgalmak kutatásával, a vallások és a társadalmi változás összefüggéseinek megértésével és mozgalmi vezetők képzésével foglalkozik.

Ron Casanova: Each one teach one. Up and out of poverty – memoirs of a street activist. Curbstone Press, 1996.

„Továbbra is azon gondolkoztam, hogyan érem el azokat a testvéreimet, akik még mindig el vannak szigetelve és el vannak veszve? Hogyan mondom el nekik, hogy átélem a fájdalmukat és az éhségüket? Hogyan érem el őket elegendő belátással ahhoz, hogy politikai akcióra sarkalljam őket?” – Ron Casanova könyve azután teszi fel ezt a kérdést könyve vége felé, hogy oldalakon keresztül mesél életéről és arról, hogyan kapcsolódott be abba az észak-amerikai lakhatási mozgalomba, amelynek később emblematikus figurájává vált. Az általa feltett kérdés minden aktivizmus és mozgalmi tevékenység alapja: hogyan tudjuk az emberek kiszolgáltatottságát, félelmét és elszigeteltségét politikai cselekvéssé alakítani? Hogyan érjük el, hogy azok az emberek is higgyenek a társadalmi változásban, akiket az uralkodó társadalmi berendezkedés a legmélyebbre taszít?

„Férőhelyhez juthat az összes hajléktalan a télen” - ezzel a címmel jelent meg egy cikk nemrég a Magyar Nemzet Online-on. Azon túl, hogy a cikkben ezt az állítást semmilyen konkrétum sem támasztja alá, maga a cím három tévképzetet erősít meg egyszerre: 1. a hajléktalanság elsősorban téli probléma, 2. van elég férőhely a hajléktalan embereknek és 3. a hajléktalanság megoldása a férőhelyek számától függ. A három feltételezés nemcsak hamis, de káros is, hiszen megakadályozza, hogy eljussunk a lakhatási szegénység valódi megoldásához.

A hajléktalanság mint téli probléma?

A hajléktalanság minden télen afféle természeti katasztrófaként csap le a magyar társadalomra – legalábbis így tűnik a sajtóban évről évre megjelenő riportok sürgető és aggódó hangvételéből. Ilyenkor a kormány jégcsap-szíve olvadozik, és az állam képviselői is nagy erőkkel hirdetik: mindent megtesznek azért, hogy senki se fagyjon meg, és mindenkinek legyen fedél a feje felett – vagy legalább takaró, amivel védekezhet a hideg ellen. Czibere Károly államtitkár afféle újításként jelentette be nemrég, hogy azzal „erősítik meg” az utcai szolgálatokat, hogy 2016. december 31-ig meghosszabbítják a szerződésüket. Mintha nem az lenne a természetes, hogy a szociális törvényben is nevesített utcai gondozó szolgálatok megfelelő működését fedező pénzösszeg előre láthatóan és biztosan a rendelkezésükre áll. Mintha nem az lenne a természetes, hogy ezek a sokszor életeket mentő szolgálatok előre tudják, mennyi bevételük van, és ebből mennyi embert tudnak foglalkoztatni, mennyi teát és szendvicset tudnak kiosztani, vagy éppen mennyi gyógyszert és mennyi benzint tudnak vásárolni.

A teljes cikk a Kettős Mércén olvasható

Our husband and father, best known by his nickname Laci, was born on June 17, 1948 in Budapest, Hungary. His mother came from an estate-holding agricultural family; his father was the eleventh child of a track watchman. His social background was reflected in his thinking that combined the attitudes of the Hungarian gentry as well as of the proletariat. After the war, the impoverished family lived in Miskolc, a city famous for its iron and steel production with a large Roma and Jewish population. Here, the industrial environment also had a great impact on him. Only one of his three siblings is still alive today. He was an outstanding and talented student with excellent grades. He won several national student contests, he learnt Polish, Finnish, Russian and later French as well. He also read and understood English but could not speak it.

Született 1948. június 17-én, Budapesten. Édesanyja nagygazda családból származott, édesapja egy vasúti bakter tizenegyedik gyereke volt. Származása tükröződött gondolkodásmódjában, ötvöződött benne a magyar dzsentri és a proletár szemlélete. Az elszegényedett család a háború után Miskolcon élt, az ipari nagyvárosi környezet szintén erős hatással volt rá. Három testvére közül ma már csak egy él. Kimagaslóan tehetséges, kitűnő tanuló volt, számtalan országos tanulmányi versenyt nyert, megtanult lengyelül, finnül, oroszul és később franciául, továbbá angolul is mindent megértett, bár beszélni nem tudott.

"Udvarhelyi Éva Tessza a városszociológusok azon új generációjához tartozik, amelynek tagjai bátran vállalják a strukturális (ezen belül is marxista) szociológiai megközelítést, és egy olyan tudományos megközelítést keresnek, amely a társadalmi problémák megértésén túl segíti a strukturális okok megszüntetésére irányuló politikai akciókat is. A könyv mindenképpen eltér a hagyományos város- és lakásszociológiai elemzésektől, amennyiben nem elégszik meg a társadalmi problémák feltérképezésével, hanem az adott társadalmi konfliktus áldozatainak szemszögéből keresi a cselekvés politikai lehetőségeit, és ennyiben túl is megy a hagyományos strukturalista állásponton, amely az adott társadalmi konfliktusok okait kutatja, és ezen okok felszámolására tesz javaslatot. A szerző a magyarországi hajléktalansággal, szélesebb értelemben a „lakhatási válsággal” foglalkozik, mely nemcsak egy hallatlanul fontos társadalmi kérdés, de kiváló terep arra is, hogy megismerjük a strukturalista elemzés lehetőségeit és korlátait."

Hegedűs József cikke innen letölthető

Socio 2015/2

"Éva Tessza Udvarhelyi belongs to the new generation of urban sociologists who openly espouse a structuralist (or, more precisely, Marxist) sociological approach. The book deviates from traditional urban and housing sociology analyses as it is not content with simply mapping social problems, but undertakes to explore the possibilities of political agency from the perspective of the victims of the central conflict. In this sense it transcends the traditional structuralist approach, which merely explores the root causes of social conflicts, and proposes methods of dismantling their causes. The author focuses on homelessness in Hungary, or the broader ‘housing crisis’, which is not only a crucial social issue, but also an excellent field for understanding the possibilities and limits of structuralist analysis."

The article of József Hegedűs can de accessed here

European Journal of Homelessness - Homelessness in Times of Crisis, Volume 9, No. 1, June 2015

A Város Mindenkié (AVM), a Budapest Pride+, és a MigSzol Csoport közös programja olyanoknak szól, akik szövetségesként vagy szimpatizásként szeretnének együttdolgozni kisebbségi csoportokkal, de maguk nem tartoznak ezekhez a csoportokhoz.

Mik lehetnek az együttműködés legfontosabb alapelvei? Ki dönti el, hogy ki a jó szövetséges? Mit jelent a szolidaritás és miért fontos?

Ehhez hasonló kérdéseket járunk körbe egy interaktív játékkal és egy kerekasztal beszélgetéssel LMBTQ, hajléktalan és lakásszegénységben élő emberekkel, migránsokkal és szövetségeseikkel.

Várunk mindenkit! :)

Résztvevők:
Pfalz Aziz és Udvarhelyi Tessza (A Város Mindenkié)
Nagy Szilvia és Harsányi Margit (Budapest Pride)
Aiski Ryökas és Amy Rogers (MigSzol)
Moderál: Vig Dávid (Budapest Pride)

Facebook-esemény

Az esemény a Bánkitó Fesztivál programja

 Éva Tessza Udvarhelyi: “You People Would Keep On Dwelling”: Twentieth-Century State Responses to Homelessness in Hungary from Above and Below

Large-scale housing poverty has remained mostly unsolved throughout Hungarian history. While social, economic and political forces have all contributed to the endurance of gaping social inequalities and a skewed distribution of social resources, at certain moments of history, the state took a more active role in addressing these pressing social issues. The Hungarian state’s changing cycles of (dis)engagement with social inequality, poverty and redistribution have led to alternating phases of investment and disinvestment into affordable housing. At the same time, housing for the very poor has never been high on the agenda of dominant political forces and solutions to homelessness have always been associated with temporary and second-class solutions. In this paper, I examine the Hungarian state’s relationship to housing and homelessness throughout the twentieth century. Paying particular attention to processes of dehousing, I also analyze the ideological and moral underpinnings of social, housing and criminal approaches to poverty and homelessness.

The article can be accessed here.

Legyél bár fotós kollégánk vagy aktivista társunk, tagja egy csapatnak vagy magányos harcos, profi vagy amatőr, a Tiéd is ez a jegyzet. Mert Te is fotózol, mert Te is megosztod a képeidet a társaiddal, mert ezáltal véleményt formálsz, híreket közvetítesz, értékeket és problémákat fogalmazol meg, teszel láthatóvá. Olyan vagy, mint mi. Nálunk is így kezdődött…

A kiadvány szerkesztői a Fotózás és Aktivizmus csoport. A csoport koordinátora Csoszó Gabriella, aki a szolidaritás és reprezentáció új, reális lehetőségeit kutatva hozta létre a csoportot. A Fotózás és aktivizmus kurzus előadásokat, fotózással egybekötött aktivista gyakorlatokat és elmélyült terepmunkát jelent, az egyik legfontosabb hazai civil szervezettel, A Város Mindenkié csoporttal együttműködve.

A kiadvány a csoport munkáját, munkamódszerét mutatja be, szem előtt tartva az igényt, hogy segítséget nyújtson a hasonló aktivista szándékkal dolgozni kívánó fotósoknak. A fotósorozatok és a hozzájuk kapcsolódó szövegek bepillantást engednek a társadalmi szerepvállalás hétköznapjaiba, segítenek megérteni a média működését és konkrét tanácsokat adnak a képek elkészítéséhez, szerkesztéséhez. Szeretnénk, hogy a közös munka eredményeként megszületett könyv sokak számára hasznos eszköz legyen civil törekvéseik gyakorlati támogatásában.

A kötetben szerepel Udvarhelyi Tessza: A fotó(zás)szerepe A Város Mindenkié munkájában című tanulmánya

Megvásárolható:
Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató
Klauzál tér 14.
Budapest, Hungary
Nyitvatartás: hetfőtől péntekig reggel 7-től este 7-ig
Ára: 2000 Ft

Rendhagyó (dokumentum)filmklub a Gólyában Az Artemisszió Alapítvány és a Gólya közös eseménye

Két Film – Egy téma – Négy beszélgető partner

Mikor? 2015. június 7. 18h-21h

Hol? Gólya (Budapest, VIII. ker. Bókay János utca 34.)

A filmek:

* Maya Christensen, Mats Utas and Christian Vium: Jew Man Business, 40 perc, angol és krio nyelven, angol felirattal

A filmről röviden: Mik a kilátásaik a szegénységben élő fiataloknak az Afrikai városokban? A film három volt felkelő sorsán keresztül mutatja be, hogyan próbálnak a fiatalok élni, megélni és túlélni a világ egyik legszegényebb városában, Freetownban.

* Denis Ramos és Szántó Diana : Survival Game, 52 perc, angol és krio nyelvű magyar felirattal

A filmről röviden: Sierra Leone 2002-vel kezdődő demokratizációja látszólag példaszerűen ment végbe a nemzetközi szervezetek felügyelete alatt. A film azt mutatja meg, hogyan néz ki ez a fejlesztési folyamat alulnézetből, azoknak a szegényeknek a szemszögéből, akik a fejlesztési projektek célcsoportjait alkotják.