A New York-i székhelyű Kairos Centerben eltöltött eddigi egy hét alatt nagyon sok mindent tanultam a szervezet munkájáról, céljairól és ideológiájáról, amit folyamatosan próbálok feldolgozni. A bemutatást azzal kezdem, amivel ők maguk is: azokkal a társadalmi mozgalmakkal és kezdeményezésekkel, amelyek a munkájuk keretét adó társadalmi problémákkal foglalkoznak és amelyekkel együtt dolgoznak azon, hogy újraindítsák Martin Luther King nagy álmát, a Szegény emberek kampányát (Poor People’s Campaign).

A Szegény emberek kampányát Martin Luther King 1967-ben hirdette meg, miután a fekete polgárjogi mozgalom sikeresen elérte, hogy a választójogi törvény megváltoztatásával a fekete állampolgárok valóban egyenrangúan vehessenek részt az amerikai választásokon. King terve az volt, hogy a polgárjogi mozgalom második szakaszában a faji és osztálykülönbségeken átlépve összefogjon mindenkit, aki kizsákmányolás és elnyomás áldozata, akik aztán egy tömegmozgalom részeként gyakoroljanak nyomást az amerikai Kongresszusra, hogy a szabadságjogokon túl törvénybe foglalja az alapvető gazdasági jogokat is. King víziója az volt, hogy az Egyesült Államokat át kell alakítani egy tárgyközpontú társadalomból egy emberközpontú társadalommá, melynek előfeltétele, hogy az ország hatalmas vagyona minden állampolgárnak méltó megélhetést biztosítson. A kampány hivatalos indulását King már nem élhette meg: 1968 tavaszán meggyilkolták, ami hatalmas csapást mért a szegénység elleni mozgalom fejlődésére. Néhány héttel később ugyan megtartották a kampány nyitóeseményét Washingtonban, ahol több ezer szegénységnek élő aktivista költözött a városközpontban felállított sátrakba (a sátorváros neve Feltámadásváros volt) és több tízezer ember vett részt a támogató tüntetésen, a kampány további lépései elmaradtak.

A Kairos Center terve, hogy 2017-ben, a kampány bejelentésének ötvenedik évfordulóján, újraindítsa ezt a félbemaradt a kampányt. A szervezet munkájának nagy része arra koncentrál, hogy politikai oktatás, kölcsönös megismerés és stratégiai párbeszéd segítségével összefogja és közös platformra hozza a már létező szerveződéseket és egy nagy közös kampány keretében elérjék, hogy a az amerikai társadalom végre minden tagjának megfelelő megélhetést és életkörülményeket biztosítson. A Kairosba érkezésem másnapján a szervezet munkatársai bemutattak néhány olyan szerveződést és kezdeményezést, amelynek az elindításában nagy szerepet játszottak vagy amellyel szorosan együttműködnek a Szegény emberek kampánya során. Ezek a szervezetek rendszerszintű változásokért küzdenek és négy fő téma köré szerveződnek: gazdasági kizsákmányolás, rasszizmus, militarizmus és környezeti kizsákmányolás.

Moral Mondays („Erkölcsös hétfők”)

Ez a mozgalom 2013-ban indult North Carolina államban, miután újonnan megválasztott, rendkívül konzervatív állami törvényhozás egy sor olyan törvényt fogadott el, amely a szegénységben élő és színesbőrű állampolgárokat hátrányosan érintette. A mozgalmat William Barber lelkész indította, aki a helyi NAACP (National Association for the Advancement of Colored People), a polgárjogi mozgalom egy máig jelentős szervezetének vezetője. A szerveződésben a konkrét politikai követelések mellett igen fontos szerepet játszik a vallásosság és az erkölcsi alapú érvelés.

A mozgalom többek között tiltakozik az új állami választójogi törvény ellen, ami úgy rajzolta át a szavazókörzeteket, hogy az szinte csak a republikánus jelölteknek kedvezett és súlyos korlátokat állított a választójog gyakorlása elé (ráadásul ez főleg a szegénységben élő afrikai-amerikaiak érinti). Ezen kívül, a gazdasági válság ellenére, ami tömegeket érintett, jelentősen csökkentették a munkanélküli segélyt és visszavágták az állami iskolák finanszírozását, valamint gazdagbarát módon alakították át az adórendszert, és megnehezítették az abortuszhoz való hozzáférést is. A mozgalom heti rendszerességgel tart felvonulásokat, és már több alkalommal el is foglalták az állami törvényhozás épületét. Akcióik során már több, mint ezer ember letartóztattak. 2014 februárjában közel 80 ezer ember vonult fel Raleigh-ben az igazságtalan intézkedések visszavonását követelve. A mozgalom indulása óta több államra is átterjedt és Barber számos képzés tartott az országban arról, hogyan lehet növelni a polgári engedetlenségen alapuló mozgalmak hatását és tömegeket bevonni egy-egy tüntetésbe. Részletes angol nyelvű elemzés a mozgalomról itt

United Workers – Free your voice (Egyesült munkások – Ereszd ki a hangod)

A United Workers létrehozásában a Kairos Center kulcsszerepet játszott. A szervezet 2002-ben alakult olyan alkalmi munkásokból, akik egy hajléktalanszállón éltek Baltimore-ban. A szervezet többek között elérte, hogy 2007-ben a város sportstadionjában dolgozó takarítók órabére jelentősen emelkedjen, és ennek a szervezetnek a támogatásával alakult meg a Free your voice nevű szerveződés is, amely éveken keresztül tiltakozott az ellen, hogy a helyi középiskolától egy mérföldre építsék fel az ország legnagyobb szemétégető üzemét.

Az üzem Baltimore egy olyan negyedben épült volna fel, amelynek a közelében már amúgy is számos környezetszennyező vegyi és szénfeldolgozó telep van, ami jól jelzi az amerikai városok faji és osztályalapú szegregációját, amelynek következtében a kisebbségi csoportok által lakott negyedeket sokkal gyakrabban szemelik ki az ilyen jellegű környezet és egészségkárosító projektek színhelyeként. A Free your voice csoport által vezetett küzdelemben elsősorban középiskolás diákok és fiatalok vesznek részt, és a mozgalomban fontos szerepet játszik a zene mozgósító ereje. Jelenleg úgy tűnik, a hosszú évek szervező munkája eredményes és a szemétégetőt nem fogják megépíteni – legalábbis nem az eredetileg tervezett helyen.

OUR Walmart (A mi Walmartunk)

A Walmart a világ nagyobb bevételével rendelkező áruházlánca, amely az Egyesült Államokban több ezer helyen rendelkezik hatalmas üzletekkel. A cég hírhedten rosszul bánik a dolgozóival (és ügyfeleivel is), amelynek egyik jele, hogy nem engedi a dolgozói szakszervezetek megalakulását. A kereskedelmi és élelmiszeripari szakszervezetek évek óta küzdenek azért, hogy a vállalat munkásai helyi szervezeteket alakíthassanak, eddig sikertelenül.

Az Our Walmart a cég dolgozóinak szakszervezeten kívüli szerveződése, amely a 15 dolláros óránkénti minimálbérért küzd (ez a követelés egyébként része egy nagyobb, országos kampánynak is, amit elsősorban a gyorsétterem-láncok alulfizetett dolgozóinak szakszervezetei vezetnek az általános 15 dolláros minimálbérért és a szakszervezet alapítás jogáért). A fenti videón a Walmart dolgozói és támogatóik a cég egyik tulajdonosának New York-i luxuslakása előtt tüntetnek és követelik a megfelelő bánásmódot és bérezést. Az Our Walmart nemrég jelentős sikert ért el azzal, hogy a tiltakozások hatására összesen kb. 500 ezer Walmart dolgozó bérét emelték meg 10 dollárra és elkezdték a teljes időben való foglalkoztatás kiterjesztését is.

Iray Veterans Against the War

Ezt a szervezetet olyan veteránok alapították, akik ellenzik az iraki és afganisztáni háborút, és azért küzdenek, hogy az amerikai hadsereg veteránjai hazatérésük és leszerelésük után is megfelelő ellátást kapjanak. A szervezet alapítását két tapasztalat motiválta: nagyon sok katona számára rendkívül kiábrándító volt, amikor kiderült, hogy Irakban nincsenek tömegpusztító fegyverek és Bush elnök hazudott, amikor ezt ürügyként használta fel a háború elindítására. A katonák ezen kívül személyesen is szembesültek a háború borzalmaival, ami sokakat arra sarkallt, hogy tiltakozzanak az ilyen jellegű beavatkozások ellen (hasonlóan a vietnámi és koreai veteránokhoz egy pár évtizeddel korábban). Másrészt, hazatérve a háborúból, a katonák azt tapasztalták, hogy a számukra nyújtott egészségügyi és egyéb ellátások nagyon alacsony színvonalúak és a hazafias retorika ellenére rengeteg veterán nem vagy csak nagyon hosszú várakozás után jut hozzá alapvető szolgáltatásokhoz. A szervezet ezek alapján három fő célért küzd: az iraki és afganisztáni háború befejezése, a veteránoknak nyújtott egészségügyi ellátás radikális javítása és kompenzáció az iraki népnek a háború okozta károk miatt.

Alabama Center for Rural Enterprise (Alabamai Központ a Vidéki Vállalkozásokért)

Ebben a videóban a Kairos Center az alabamai szegények helyzetét mutatja be az ott dolgozó szervezetek és társadalmi kezdeményezések képviselőinek segítségével. Az egyik bemutatott kezdeményezésre külön felhívták a figyelmemet a szervezet munkatársai: a Catherine Flowers nevével fémjelzett kampány célja, hogy megszüntesse a vidéki szegénynegyedekben jellemző nyitott szennyvízelvezetést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nagyon sok lakóépülethez nincs megfelelő csatornázás kiépítve, a lakóknak pedig nincs pénzük arra, hogy maguk alakítsák ki a csatornarendszert, ezért olyan vízelvezetőket használnak, amelyek a kert végében eresztik ki a háztartás szennyvizét. Ez jelentős fertőzésveszélyt hordoz magába és egészen biztosan olyan problémát jelez, aminek a 21. századi Egyesült Államokban már régen nem kellene létezni. Az alabamai vidékfejlesztési központ évek óta azért folytat kampányt azért, hogy ez a helyzet megváltozzon.

Áttekintve ezeket a szerveződéseket, különösen elszomorító, hogy sokan közülük olyan célokért küzdenek, amelyeknek a mai Egyesült Államokban már magától értetődőnek kellene lenni, és mégsem azok. Ilyen például a választásokon való részvétel, a megfelelő csatornázás, az emberhez méltó minimálbér vagy éppen a rasszizmus megszüntetése. A bemutatott szervezetek nagyon sokféle eszközt és módszert alkalmaznak, de egy dolog összeköti őket: minden esetben olyan igazságtalanság ellen lépnek fel, amely nemcsak erkölcsi értelemben háborítja fel őket, de ami személyesen is érinti őket, és ezen az alapon szerveződnek más emberekkel közösen, akik hasonlóan éreznek. Úgy tűnik, egyik szervezet sem riad vissza a polgári engedetlenségtől, hogy felhívja a figyelmet saját ügyére és szembesítse a döntéshozókat lépéseik következményével, ami fontos tanulság lehet a magyarországi civil, mozgalmaknak, amik sokszor indokolatlanul udvariasak a hatalommal szemben. Összességégében azért volt inspiráló ezeket a szervezeteket egy csokorban bemutatva látni, mert noha különböző témákat dolgoznak fel és különböző emberek küzdenek (középiskolás diákok, veteránok, Walmart-dolgozók) eltérő célokért, mindegyik a szegény emberek kampánya által kiemelt területek (gazdasági kizsákmányolás, rasszizmus, militarizmus és környezeti kizsákmányolás) egyikén tevékenykedik, és a Kairos Centernek köszönhetően egymással is kapcsolatban állnak és folyamatosan tanulnak egymástól. Ha a Kairos sikeresen szervezi össze a most oly sok szerteágazó, gyakran szinte csak saját magával foglalkozó, a problémákat szűken értelmező kezdeményezéseket, jövőre egy nagy közös kampány keretében fognak fellépni egy igazságosabb Amerikáért.