As a representative of The City is for All, I attended My City Real World, a conference organized in Belfast, Northern Ireland between June 26 and 28, 2014. Dozens of activists from various countries from Spain through Kenya and the United States to Brazil were present at the event. The topic was ethnic profiling, or the practice of the police to stop, check and search people with certain ethnic features.

All the activists, volunteers and lawyers who participated in the conference work with organizations and movements that struggle for social justice and fight against police discrimination, violence and racism. In Hungary, the topic of ethnic profiling has been best addressed by the Helsinki Committee, while our group, The City is for All focuses on discrimination based on social status and class.

In 2011-2012, The City is for All completed Justice on the Streets, a study that confirmed the personal experiences of our homeless activists. Based on our survey with 400 street homeless people, it turned out that 59% of respondents had been subjected to some sort of police action within 30 days prior to the survey. A third of those who were stopped by the police experienced this more than four times, which means that the police stopped and ID’d them at least once a week. To illustrate the discriminatory nature of this situation: the non-homeless/middle-class members of The City is for All have not been stopped by the police for any reason for the past few years. Since the publication of our survey results, we have tried to address this issue in many ways including writing articles, compiling and distributing infographics and organizing a round-table discussion with the representative of the Budapest Police Department among others. We have also tried to create a closer collaboration with both the police and the national ambulance services – thus far with little success. We decided to attend the My City Real World conference because we are really interested in how other countries experience racial and class-based profiling and would like to learn about good practices, techniques, and methods for fighting against it.

Olvastam egy könyvet. Egy könyvet, mely mostanában jelent meg és már a bemutatón felkeltette érdeklődésemet. Egy könyvet, ami a társadalom egyik legfontosabb problémájára hívja fel a figyelmet, ami az aktivista munkámról, és ami személy szerint rólam is szól. Egy könyvet, mely visszavezet a múltba, végigköveti a jelent, feltárja a szegénység és hajléktalansághoz vezető okokat és pontos képet ad az uralkodó hatalomnak az igazságról. Ez a könyv címe is:  AZ IGAZSÁG AZ UTCÁN HEVER.

Udvarhelyi Tessza antropológus azt a témát ragadta meg disszertációjának megvédésében, ami nagyon sok kérdést vet fel, rengeteg ellenvetést szül, képet ad a téma eltérő nézeteiről. Ki és hogyan látja ? Erről ír antropológus szemmel Udvarhelyi Tessza, feltárva a politikai hatalom érdemi megoldást elutasító és rendészeti eszközökkel szabályozó tiltásait, a városvezetés szakmai tudás nélküli, megalázó rendeleteit, a többségi társadalom közönyét vagy elutasítását a problémával szemben, az ellátórendszer hibáit a kiállás, a segítségnyújtás terén.

Udvarhelyi Tessza a hajléktalan emberek életéről ír. Arról ír, milyen kirekesztésben van részünk csupán azért, mert fedél nélkül élünk. Arról ír, hogy hogyan szabályozzák különböző tiltó rendeletekkel az egész - amúgy is nyomorúságos - életünket, hogyan aláznak meg emberi jogainkban minket. Az írónő ismerteti a múltat és a mai magyar valóságot tárja fel, a rengeteg munkát és tapasztalatot igénylő kutatásai alapján. És ír a megoldások lehetőségeiről. Ír a szociális bérlakások hiányáról, a nagy számú üres lakásokról és azok hasznosításának lehetőségeiről, azokról a támogatási módszerekről, amelyek segíthetnének megőrizni a lakhatást, és megelőzhetnék a hajléktalanságot, ha...

Hungary today is the only country in the world that has encoded in its constitution the possibility of penalizing homelessness in public spaces. The intensity of criminalization of homelessness in recent years has given rise to a tug-of-war between the ruling party and grassroots activists. This dissertation explores the politics of homelessness in Budapest from three interlocking perspectives, drawing on primary historical sources, social science literature in English and Hungarian, the secondary analysis of a participatory action research project as well as the author’s experiences as a housing rights activist. It will first examine how the state has addressed homelessness as the most extreme manifestation of a severe lack of affordable housing, or “housing poverty,” throughout the 20th century. While the dissertation sheds light on a number of attempts by the state to intervene, it ultimately demonstrates public authorities’ failure to appropriately address the prolonged housing crisis. Second, the dissertation illuminates the role of grassroots efforts in shaping public responses to housing poverty and homelessness from the early 1900s to the present. Revealing a long and largely unknown history of citizen activism for housing and dignity, the dissertation points out the fragmented nature of these struggles and argues for the need to develop more sustained strategic organizing to achieve housing justice.

Thirdly, the dissertation discusses the role of social scientists in advancing progressive social transformation, especially in the field of housing rights, by examining ethnography from below and participatory action research as two different, but equally valuable approaches to engaged social science. In a broader context, while the dissertation identifies moral exclusion as the cultural-ideological underpinning of penal approaches to poverty, it argues that the radical rise of the criminal paradigm is a symptom of a larger social, political and economic crisis of the post-socialist Hungarian state. In terms of new directions, the dissertation identifies the current dominant social construction of homelessness as a major hindrance to challenging the dominant paradigm of management and criminalization. As a result, it argues that a radical redefinition of homelessness is necessary to address housing inadequacy in a just, inclusive and sustainable way.

by Udvarhelyi, Eva Tessza, Ph.D., CITY UNIVERSITY OF NEW YORK

You can download the full dissertation here

With knowledge and power so intimately tied together, research and documentation can easily turn into technologies of control and exclusion. While the modern state is extremely apt at counting, documenting and categorizing its residents, it is also able to enforce certain expectations towards its citizens through a request for proper documentation. In today’s Hungary, the state has a vast knowledge about people who are homeless through various forms of registration. At the same time, being properly documented is essential for homeless people to access necessary services and maintain their links to the body politic. By contrast, homeless people are rarely in a position either to get to know the state’s operations in detail or set expectations towards the state and its representatives.

Justice on the Streets, a participatory action research (PAR) project undertaken by homeless and housed members of The City is for All (AVM), a homeless rights advocacy group in Budapest, represents an attempt at bridging this huge inequality in knowledge and power by documenting the behavior of the state from the perspective of street homeless people. In this paper, I use the concept of deep participation to examine the collective process of critical reflection and knowledge production in PAR. More specifically, I analyze the unfolding of deep participation in Justice on the Streets from the perspective of 1) the development of critical consciousness, 2) the dynamics of participation in a cross-class context, and 3) the deconstruction of power and inequality at both the micro and macro levels.

by Éva Tessza Udvarhelyi

Download the full article

Originally published in Socio

2014. június 10-én a Szentkirályi utcában a „Tégy az emberért” Információs-és Továbbképzési Központban került sor Udvarhelyi Éva Tessza (a továbbiakban Tessza) "Az igazság az utcán hever" című könyvének bemutatására. A szerző kulturális antropológus, doktori fokozatot 2013-ban szerzett az Egyesült Államokban. Tudományos munkássága mellet az A Város Mindenkié csoport egyik alapítója és aktív tagja, mely csoport alapvető feladata a hajléktalan emberek jogainak és érdekeinek védelme.

Facebook-esemény

http://onlinelibrary.wiley.com/enhanced/doi/10.1111/anti.12068/

"Sok kitűnő kötet született Budapestről és a városkutatásról általában a rendszerváltás előtt és kiváltképp azt követően. Ez a válogatás más: más idők terméke. A városkutatás soha nem volt ennyire bevallottan interdiszciplináris, mint most, és e kötet különösképp sokat merít a társadalomföldrajzból, mind a politikai gazdaságtani, mind a politikai ökológiai vonulatából, és mindezt egy határozottan kritikai alapállásból teszi. Annyiban is más, hogy interdiszciplináris jellege ellenére elméletileg egységes, a kritikai társadalomtudomány felől közelít a város problematikájához.

Szakít azzal a hagyománnyal is, amely aszerint különíti el a tematikus válogatásokat, hogy a példamutató „nyugati klasszikusok” munkáiból merít-e vagy hazai szerzők helyi esettanulmányokra támaszkodó tanulmányaiból építkezik; ezzel is utal az efféle elkülönítés nehézségeire és indokolatlanságára. A társadalmilag elkötelezett, kritikai beállítottságú társadalomtudósnak épp az a legnemesebb feladata, hogy ideológiakritikát gyakoroljon és szakmai tudása alapján alternatívákat, új lehetőségeket kínáljon. A kritikai városkutatás megmutatja, hogy megfelelő elméleti beállítottságból igenis van alternatívája a kettészakadó városnak, a privatizált köztérnek, a szegregációnak és a város peremére száműzött nyomornak.” Bodnár Judit

Szerkesztők: Jelinek Csaba, Bodnár Judit, Czirfusz Márton, Gyimesi Zoltán

Szakmai lektor: Udvarhelyi Éva Tessza

A kötet elérhető a Városműhely honlapján

http://www.feantsaresearch.org/IMG/pdf/rb_and_tu_review.pdf

Tér és társadalom

A tér a társadalom tükre és egyben aktív termelője is. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tér tükrözi az adott társadalom vagy közösség viszonyait. Jó példa erre egy ház vagy lakás elrendezése, amely követi az adott társadalom köz- és magánszférával vagy éppen nemi szerepekkel kapcsolatos normáit és értékeit. De ugyanezt példázza az "ülésrend" egy családi ebédnél, ahol mindenki a családban elfoglalt helye és funkciója szerint foglal helyet, és ha státusa változik, rendszerint az asztalnál elfoglalt helye is módosul.

Azonban a tér nemcsak passzív módon testesíti meg az éppen uralkodó viszonyokat, hanem gyakran aktívan is hozzájárul azok termeléséhez, alakításához. Klasszikus környezetpszichológiai kutatások kimutatták például, hogy egy kórház térbeli kialakítása hozzájárul a betegek állapotának alakulásához: a nagyobb autonómiát, több közösségi együttlétet lehetővé tevő terekben a betegek jobban érzik magukat és akár gyorsabban is gyógyulnak. Jó példa erre a budapesti biciklis közlekedés alakulása is: minél több bicikliút és biciklisáv épül, annál több ember ül kerékpárra. Vagyis a tér kialakítása hatással van nemcsak az emberek egyéni viselkedésére, de a közösségi viszonyokra is.

Miközben a tér általában véve testesíti meg a társadalom viszonyait, a köztér a közélet térbeli megtestesülése, vagyis egyszerre tükre és termelője is annak. Egyszerűen fogalmazva: amilyen a közéletünk, olyanok a köztereink is. Fontos azonban, hogy mindkettő változtatható és változik is: a közterek változása a társadalomra is hatással lehet és a társadalom változását a közterek kialakítása is követi.

Hajléktalanság és köztéri kirekesztés

A hajléktalan emberek köztéri jelenlétével kapcsolatos társadalmi és politikai viselkedés jól rámutat a tér és társadalom itt vázolt összefüggéseire. A hajléktalan emberek köztéri kirekesztése természetesen nem újdonság és az elmúlt 20 évben az uralkodó pártoktól szinte teljesen függetlenül valósult meg több-kevesebb intenzitással az ország különböző városaiban. Még csak nem is speciálisan magyar jelenségről van szó: a világ szinte összes városában tesznek lépéseket a hatóságok és az állampolgárok annak érdekében, hogy a hajléktalan embereket távol tartsák a közterektől vagy minél kevésbé láthatóvá tegyék őket a nyilvánosság felé. Ami ma Magyarországon újdonság, az az, hogy a térbeli (és társadalmi) kirekesztést ma állami stratégiává és alkotmányos szintre emelték.

"Sajnos a hajléktalan embereket mindig is üldözték - pártoktól függetlenül -, de csak a Fidesz emelte a kriminalizációt alkotmányos szintre. Ez a kormány bűnbakokat keres, és kiválaszt csoportokat - nemcsak a hajléktalan embereket, hanem idetartoznak a rokkantak vagy a menekültek is -, akiktől megvonja a segélyt, akiket stigmatizál, démonizál, és azt állítja, hogy miattuk nem megy előre az ország. Ez a fajta politikai nyerészkedés nagyon kegyetlen, és túlmutat a hajléktalanság problémáján."

- Udvarhelyi Éva Tessza: "az állam kötelessége lakhatást biztosítani", HVG (2013. november 9.)

Szeretettel várunk titeket az EFEMERTÉR második műhelymunkájára, ahol az előző alkalmak témafelvetéseit visszük tovább. Ezúttal meghívott előadók jönnek el hozzátok, hogy a koncepcióhoz kapcsolódó témában inspiráljanak, informáljanak és továbbra is: kizökkentsenek!

Kik ők és miről fognak beszélni?

Balog Gyula és Csuhai Ágnes az AVM hajléktalan aktivistái, a Jogi Kisokos tükrében a közterület életvitelszerű használatának jogi hátteréről, saját tapasztalataikról, a lakatlan ingatlanokról és lehetőségeikről beszélnek

Udvarhelyi Tessza, kulturális antropológus a közterek kirekesztő tervezéséről és a közterek jelentőségéről egy demokratikus társadalomban

Hódi Csilla és Bogyó Virág, képzőművészek a köztéri akciók, performance-ok megvalósításának lehetőségeiről, hatásairól

Szirtes János képzőművész és Molnár Ágnes Éva fotóművész a performance-művészetről általánosságban

Mikor? 2013. november 9. (szombat) 15h

Hol? Lumen Közösségi Szolgáltató

Zöldség, gyümölcs, szörp és ládákon ülés lesz bőven. Gyertek, és cserébe hozzatok kérdéseket, ötleteket, terveket, alternatív megoldásokat!

Facebook-esemény

A konferencia célja, hogy a földrajzi és a társadalmi mobilitás kérdéskörét a készségfejlesztés szemszögéből járja körül, és olyan konkrét tanácsadási eszközöket és módszereket mutasson be, melyek hozzájárulnak a mobilitás sikerességéhez.  A két nap során bemutatjuk a 4C projekt eredményeit, ismertetjük a MOMAP Tanácsadási folyamatot, teret biztosítunk a projekt során kifejlesztett tanácsadási eszközök kipróbálására, valamint lehetőséget adunk más szakmai szervezetek képviselőinek is, hogy megoszthassák nézeteiket és módszereiket az interkulturális mobilitás és a tanácsadás területeire vonatkozóan.

Mikor? 2013. november 5. (kedd)

Hol? Gödör Klub – Central Passage (1061 Budapest, Király utca 8-10.)

További információ itt

10.20-11h Vitaindító előadások

Udvarhelyi Éva Tessza (Artemisszió Alapítvány)

A földrajzi mobilitás remek lehetőség és óriási kihívás is egyben. Az előadás az alábbi témákat járja körül: milyen tanulási helyzeteket teremt a földrajzi mobilitás, hogyan formálja identitásunkat, és mennyiben fejleszti interkulturális készségeinket?

12.20-13h Vita: a készségfejlesztés szerepe a mobilitásban - a résztvevők szemszögéből

Moderátor: Udvarhelyi Éva Tessza (Artemisszió Alapítvány)

Hogyan változtat meg minket a mobilitás? A változás mindig pozitív irányú? Vannak a mobilitásnak negatív hatásai? Hogyan küzdenek meg a résztvevők a nehézségekkel? Mit tanulnak élményeikből? A beszélgetés azt boncolgatja, hogyan változtatja meg a mobilitás az életünket és a világunkat.

13-13.20h Kérdések és válaszok

Mikor? 2013. október 26. (szombat) 8.30-10.30h

Hol? Helyszín: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Szociológiai Intézet (Országház utca 30.)

Részvételi kutatások

Műhelyvezetők: HORVÁTH Kata, BÁLINT Mónika

A kutatói szerep, a tudományos objektivitás és a tudományos kutatások politikájának reflektálásával egyidőben Magyarországon is mind gyakrabban bukkannak fel olyan kísérletek, amelyek a társadalomtudományos kutatási eljárások demokratizálására törekszenek és a professzionális kutatók mellett civil ("laikus") kutatókat is bevonnak saját helyzetük vizsgálatába és értelmezésébe.

A sokféle részvételi alapú kutatói tevékenység közül a legelterjedtebbé a részvételi akciókutatás (RAK) vált, amely az angolszász Participatory Action Research (PAR) elméleti hagyományára hivatkozik, annak módszertani eljárásaiból merít, és annak sikeres gyakorlatait kísérli meg adaptálni a hazai kontextusban. A legismertebb hazai részvételi kutatások a vidékfejlesztéshez, a közösség- és szervezetfejlesztéshez, az oktatási egyenlőtlenségek reflektálásához és a hajléktalan emberek emancipációjához kapcsolódnak. E programok a klasszikus társadalomtudományi kutatási módszereken kívül (mint a kérdív, az interjú vagy a fókusz csoport), alternatív kutatási módszereket is alkalmaznak, például művészet-alapú eljárásokat vagy a részvételi tervezést, mint kutatási módszert. Az elmúlt években fontos kutatási tapasztalatok halmozódtak fel ezen a területen, amelyek viszont csak sporadikusan kerültek be a mainstream társadalomtudományos gondolkodásba.