2014. június 10-én a Szentkirályi utcában a „Tégy az emberért” Információs-és Továbbképzési Központban került sor Udvarhelyi Éva Tessza (a továbbiakban Tessza) "Az igazság az utcán hever" című könyvének bemutatására. A szerző kulturális antropológus, doktori fokozatot 2013-ban szerzett az Egyesült Államokban. Tudományos munkássága mellet az A Város Mindenkié csoport egyik alapítója és aktív tagja, mely csoport alapvető feladata a hajléktalan emberek jogainak és érdekeinek védelme.

Immáron második kötete a Napvilág könyvkiadó gondozásában jelent meg. A XX. és a XXI. század első két évtizedében létrejött társadalmi feszültségek közül az egyik legsúlyosabb probléma a tömeges elszegényedés, melynek legszélsőségesebb megnyilvánulása a hajléktalanság és a lakhatási válság. (A Kádár-korszakban is létezett szegénység és hajléktalanság, de az állam büntető hatalma könyörtelenül lesújtott erre talajt vesztett rétegre.) A szerző kutatása során olyan megközelítési módot választott, amelyet a jelenlegi magyar szakirodalom még nem alkalmazott.

Három gondolati egységre lehet felosztani a könyvet. Tessza először történelmi áttekintést nyújt a magyar állam és az egymást követő kormányzatok intézkedéseiről ennek az akut probléma kezelésére. Bemutatja, hogy az 1910-es évektől napjainkig milyen szerepet játszottak a lakhatási válság és a hajléktalanság csökkentésében az alulról szerveződő kezdeményezések. Végül egy olyan paradigmáról ír, ahol az elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalati tudás egymásnak mellérendelt, egymást kiegészítő összekapcsolása biztosít olyan érvényes, a valóságot jobban megragadó következtetéseket, amely elengedhetetlenül szükséges az elnyomó hatalom elleni harchoz, a társadalom megváltoztatásához. A Szó és a Tett egysége kell a mindenkori hatalom kártékony, embertelen megnyilatkozásai elleni küzdelemhez.

A könyvbemutatót Schneider Márta, a Napvilág Kiadó ügyvezető igazgatója nyitotta meg. A könyv rövid méltatása után bemutatta a meghívott vendégeket: Tausz Katalint, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánját, szociálpolitikust, Keresztes Jenőt, az AVM hajléktalan aktivistáját és Ónody-Molnár Dórát, a Népszabadság újságíróját. Először a professzorasszony kapott szót. Elöljáróban elmondta, hogy ritkán jár könyvbemutatókra, de most kivételt tett. Tette ezt azért mert ennek a könyvnek a megjelenését nagyon fontosnak tartja. A könyv megjelenése nemcsak azért jelentős, mert a közös tudást gazdagítja, hanem elsősorban azért, mert hangot ad annak a társadalmi rétegnek, a hajléktalan embereknek, akik eddig csendben voltak, hallgattak. A mű összekapcsolja a hajléktalan emberek életérzésének megnyilvánulását a társadalomtudomány nyelvhasználatának eszközrendszerével. A napjainkban is jelen levő és egyre erősödő lakhatási válság, szegényellenesség a hajléktalan emberek üldözése mint állami gyakorlat bemutatása ilyen megközelítésben a tudományos publikációkban még nem szerepelt. A könyv ezt a hiányt pótolja. A dékán asszony elmondta azt is, hogy manapság a közbeszédben, a médiumokban, politikusi nyilatkozatokban kialakult egy olyan nyelv melyet a szakirodalom szimbolikus kirekesztésnek nevez, például „cigánybűnözés”, „hajléktalanbűnözés”, ahol a szókapcsolat előtagja nem jelző, mint pl. szőke nő, szemüveges gyermek, stb. hanem egy besorolást jelent, amely elszemélyteleníti és egyben kitaszítja a polgári társadalomból az érintettek csoportját.

Közvetve ehhez kapcsolódik az a kutatási módszer, mely elsősorban a makrokutatást privilegizálva adatokat gyűjt, statisztikákat, táblázatokat, grafikonokat elemez, majd ezek kiegészítése képen interjúk formájában anekdotikus elemekkel színesíti, teszi érdekesebbé a kutatást. Tessza másképp látja ezt: az ember élete nem illusztrációja egy társadalmi viszonynak. Az egyén mindennapi élethelyzetének tapasztalatai, megfigyelései ugyanolyan érvényes, a valóságot megragadó tudást jelentenek, mint az elméleti társadalomtudományoké. Tessza ideológiája mélyen humánus. minden ember számít, a hajléktalanság oka nem a személy devianciájában keresendő, nem egyéni probléma, mélyebb társadalmi összefüggésében kell keresnünk az okokat.

A rendszerváltás után a politikai jogok szélesebb körben érvényesülnek, mint korábban, míg a szociális jogok egyre gyengülnek. Kétféle lehetőség van a mélyszegénységben élők és a hajléktalan emberek helyzetének kezelésére – írja Tessza. A megerősítő intézkedések vagy az átalakító intézkedések előnyben részesítése. Az első esetben az uralkodó rendszeren belül lehet enyhíteni ezeknek a társadalmi rétegeknek a helyzetén anélkül, hogy bármilyen kiutat tudnának számukra felmutatni. A legönzetlenebb segítség sem jelent valódi megoldást. A jelenlegi szociális ellátórendszer alkalmatlan megfelelő alternatívát felmutatni ezeknek az embereknek. Ezzel szemben, az átalakító intézkedéseknek az a célja, hogy az egész struktúrát, rendszert lebontsák, megvalósuljon egy politikai emancipáció. Ebben az aspektusban a civil mozgalmak megerősítésére és összefogására van szükség.

Végezetül a professzor asszony arról beszélt, hogy a könyv a tudományosság kritériumainak teljes mértékben megfelelt. A szerző bő forrásanyagot használt fel, a témával kapcsolatban más társadalomtudósok műveiből gyakran idézett, irodalmi példákat hozott fel. A könyv „fogyasztható” – ahogy némi humorral megjegyezte. A kissé ökonomikus megfogalmazást avval egészíteném ki, illetve pontosítanám, hogy a mű egyszerűen, mindenki által érthetően íródott. A tudomány ama székesegyházába nem csak az nyer bebocsátást, akit csak a jóisten ért meg, hanem az is, aki közérthetően, világosan olvasmányosan fogalmaz.

A következő értékelő Jenő volt, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája Értékelése kezdetekor két körülményre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az első: kétségtelenül elfogult Tesszával kapcsolatban. A szerzőt több éve ismeri, ugyanúgy felháborítja őt is, mint Tesszát a hajléktalan embereket ért igazságtalanságok, megaláztatások sorozata, ugyanúgy felháborítja az, hogy a jelenlegi kormányzat egyre embertelenebb rendészeti eszközöket vet be a hajléktalanság „kezelésére”, ahelyett, hogy egy átfogó, átgondolt szociális és lakáspolitikát dolgozna ki. Jenőnek közös a célja Tesszával: a rendszer alapvető megváltoztatása, amely kőkemény aktív cselekvést feltételez. Voltak közös sikereik, de kudarcaik is. Bizonyos kérdésekben eltér a véleményük, aminek a fő oka, hogy Jenő belülről, közvetlenül tapasztalta meg ennek a létformának főként a mentális nehézségeit. Tessza rendszerszinten gondolkodik, de közvetlen napi ismeretei nincsenek.

A második: Jenő nem szakember, társadalomtudományi ismeretei vannak, de csak, mint egy átlagolvasó tud beszélni a könyvről. Autentikus szakmai véleményt nem tud produkálni. A könyv címe: „Az igazság az utcán hever” rendkívül találó. A könyvesboltba betévedt vásárlónak a cím felkelti kíváncsiságát érdeklődését. Milyen igazság hever az utcán? A könyv bevezetőjéből és a tartalomjegyzékből ez kiderül. A könyv tárgya a huszadik század tízes éveitől a mai napig áthúzódó lakhatási válság, a hajléktalanság és az ezekhez kapcsolódó problémák vizsgálata. Jenő pár mondatban érintette a könyv szerkezetét, gondolati egységeit is, de a beszámoló összeállítója erre most nem tér ki, hisz erről már olvashattunk ez írás elején. Egy mű – fejtegette az előadó – akkor felel meg a tudományosság kritériumainak, ha eredeti. Tessza könyve eredeti, tudniillik olyan szemszögből vizsgál egy társadalmi jelenséget, amelyre még nem volt példa a magyar társadalomtudományi életben. A szakma is meríthet új ismereteket Tessza kutatásaiból, de gondolatai az érdeklődő laikus közönség számára is a felfedezés erejével hatnak. A könyv olvastán a beszámoló írója is meghökkenve tapasztalta, hogy a számára evidensnek tűnő dolgok is bonyolultabb összefüggéseket hordoznak magukban.

A tudományosság másik fontos kritériuma – mondta Jenő – a hasznosság. Egy könyv nemcsak a szűk szakmának íródik, amin az a pár szakember jól elvitatkozik, hanem az emberi élet változtatását, javítását igénylő széles nyilvánosság számára is. A jó tudományos szakkönyv olvasásakor az emberekben kérdések forgalmazódnak meg, amelyre keresik a választ. Továbbadják, terjesztik ismereteiket, kritikusan lépnek fel az elnyomó rendszerek ellen. A szerző műve minden tekintetben eleget tesz ennek a kritériumnak!

Jenő ezek után az idézetek fontosságáról beszélt. Ha más szerzőtől idézünk, ezt két okból tesszük: egyrészt gondolataink megerősítésére szolgál, másrészt az idézett szerzőt kívánjuk cáfolni. Tessza gyakran él evvel a lehetőséggel. Ami Jenőnek szíve szerint való, az az irodalmi idézetek feltűnése e munkában. Tessza Kassáktól Móricz Zsigmondtól, Veres Pétertől is idéz. A jó szépíró ugyanúgy be tudja mutatni a valóságot, sőt néha hívebben, mint egy szociológus, vagy antropológus a maga tudományos eszközeivel. A jó szépirodalmi mű olyan belső megrendülést, érzelmeket generál az olvasóban, amely hatását tekintve felér egy objektív tudományos munkával. Éppen emiatt Jenő egy kicsit kevesellte a szépprózából vett idézetek számát. A megalázott, megnyomorított, a társadalomból kitaszított emberek nyomorúságáról számtalan remekmű született, erre Jenő két példát hozott fel: Nagy Lajos és Német László ilyen tárgyú alkotásait.

A szerző könyvének kimunkálásakor elképesztően sok külföldi és hazai forrást használt fel. Egyszerűen, könnyen utána lehet nézni ezeknek. Általános derültség közepette Jenő egy kicsit gonoszkodott. Ugyanis közölte a hallgatósággal, hogy némely forrásnak próbaképp utánanézett. Most itt bevallhatja, hogy nem akarta ellenőrizni Tesszát, hanem egyszerűen érdekelték azok a források, amit Tessza az alkotó folyamat során felhasznált.

Jenő zárásképpen elmesélte, hogy idefele a buszon egy Vörösmarty-vers került felszínre tudata mélyéből. A Gondolatok a könyvtárban a költő nagy, filozofikus költeménye. A vers elején felteszi a költő a kérdést: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Igen, mondja ki Vörösmarty a végkövetkeztetést: a társadalmi  haladás egyik mozgatója a könyv, lett légyen az tudományos mű vagy szépirodalom. (Vörösmarty 1844-ben írta ezt a költeményt, és négy évre rá kitört a forradalom!)

Végül Jenő őszintén, meleg szívvel gratulált Tesszának és ugyancsak Vörösmarty versének utolsó sorát idézte: Tessza, ez jó mulatság férfimunka volt! A könyvbemutató utolsó harmadában Ónody-Molnár Dóra tette fel a könyvvel kapcsolatos kérdéseit a szerzőnek és a meghívott vendégeknek.

2014. június 30.                                                                                Keresztes Jenő