Parks and Recreation, Gilmore Girls és a Galaxis útikalauz stopposoknak, Majakovszkij és Illyés Gyula, Coen testvérek, Lorenzetti freskója és a Bëlga. A hivatalnokok és a bürokrácia mindenhol ott vannak: a kultúrában is. Udvarhelyi Tessza és G. Szabó Dániel Dante Poklában is turiskáskodik kicsit az Ez egy hivatal hatodik részében, illetve talán most vallanak a legőszintébben saját közszolgai mindennapjaikról és küzdelmeikről.

Mennyivel sikerült jobban a lakosság tájékoztatása a nyolcadik kerületi útfelújításáról, mint a Föld elpusztítása a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben? Mire jó és mire nem az értekezlet? Hülye-e minden helyettes államtitkár? Miért terjedt el a hivatalnoki nyelvben a passzív szerkezet; és mit tehet a konstruktív közszolga, aki először veszi magán észre, hogy leírja: „egyeztetésre fog sor kerülni”? Azt azért tisztázzuk: a közszolgálati dolgozók nem szeretik, ha a politikai akarat hatósági köntösbe van öltöztetve. Jó hallgatást!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

borito_kia-piros2.jpg

Nem elég, hogy négy- vagy ötévente szavazhatunk, ha közben alig-alig van befolyásunk arra, hogy mit tesznek azok, akiket megválasztottunk. A Közélet Iskolájában hiszünk abban, hogy az emberek akkor tudnak hatékonyan részt venni a demokratikus folyamatokban és formálni a saját szűkebb vagy tágabb környezetüket, értik az őket körülvevő társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, ismerik a jogaikat és megfelelő tudásuk van az érdekérvényesítésről. Ám ma az általános vagy középiskolában nem feltétlenül tanuljuk meg azt, hogy hogyan tudjuk a kezünkbe venni a sorsunkat, hogyan tudunk csoporttá szerveződni és hogyan lehetséges aktívan formálni a közéletet. A szegénységben élő és kirekesztett emberek számára pedig még kevésbé hozzáférhető a társadalmi részvételhez szükséges tudás és tapasztalat.

A kritikai pedagógia célja, hogy a közös tanulási folyamat során a résztvevők felismerjék az őket körülvevő elnyomó társadalmi viszonyokat és ennek a kritikai tudásnak a birtokában a saját életük tudatosabb irányítói legyenek és közösen lépjenek fel a társadalmi igazságosságért – akár a saját ügyükben, akár másokéban. Ezt a folyamatot hívja Paulo Freire brazil szervező és tanár, a kritikai pedagógia alapjainak megteremtője, a kritikai öntudatra ébredésnek vagy felszabadulásnak. A kritikai pedagógia önmagában nem egy pedagógiai módszer, hanem a társadalmi változást célzó pedagógiai filozófia, amelyben a tanulás egy hosszabb távú közös felfedező folyamat, ami nagyon sokféle alakot ölthet.

A Közélet Iskolája szöveggyűjteménye az elmúlt közel 10 évben használt pedagógiai megközelítésünkbe nyújt széleskörű betekintést – elméletben és gyakorlatban, itthon és külföldön, mai és a múltbéli példákkal. A könyv segítségével az olvasó megismerheti a kritikai pedagógia elméleti hátterét és megismerheti ennek a pedagógiai megközelítésnek a magyarországi és nemzetközi gyökereit. Ezen kívül bemutatunk olyan gyakran használt módszereket és saját gyakorlatokat is, amelyeket bárki használhat, aki kritikai pedagógiai munkát szeretne végezni.

A szöveggyűjtemény ingyenesen elérhető, de minden adományt örömmel fogadunk, hogy a képzéseink továbbra is mindenki számára ingyenesen elérhetőek legyenek, és természetesen minden olvasónkat nagy szeretettel várjuk a képzéseinken és eseményeinken is!

A könyv innen letölthető >>>

A könyvet szerkesztette: Udvarhelyi Éva Tessza, Grafika: Thury Lili

A fejlett demokráciákban az egymásra mutogatás intézménye nehezen elkerülhető, mégha Berlinben a kilencvenes években rá is jöttek, hogy 23 kerülettel nem működőképes a város. Hogy mi ebből a tanulság? „Jein” – mondják a németek.

Ki az illetékes, ha kátyút látunk vagy leszakadt egy vízcsap? Mit csinálhat az önkormányzat megbízásából dolgozó bevándorló szociális munkás, amikor egy tanácskozáson a fasiszta képviselő utal rá, hogy csak német állampolgár hajléktalanoknak kéne ellátást kapniuk? Miben látják a berliniek az önkormányzati rendszer problémáit? Eleve: hogyan dolgozhat önkéntesen egy képviselő és mit jelent ez a gyakorlatban?

Vojtonovszki Bálint szociológus kilenc évvel ezelőtt költözött feleségével Berlinbe. Itthon a szegénységgel foglalkozott, kint pedig eleinte kanalakat pucolt, majd egy társkereső cég ügyfélszolgálatán dolgozott, mielőtt sikerült ott is szociális területen elhelyezkednie. Most Udvarhelyi Tesszának mesél a német közigazgatásban szerzett tapasztalatairól. (Az interjú 2022 őszén készült.)

Írj nekünk a podcast@ezegyhivatal.hu címre ha javaslatod, kérésed, ötleted van számunkra!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

Kik a Partizán podcasterei?

2022.12.26. 09:30

 

Miniszterek jönnek-mennek, a közszolga állandóbb. Az Ez egy hivatal negyedik adásában Dósa Mariannal beszélgetünk, aki a brit Igazságügyi Minisztériumban dolgozik, azon belül is a fiatalkorú bűnelkövetők társadalmi beilleszkedésén. Az ő feladatuk ezen felül az, hogy tanácsot adjanak a miniszternek, aki elfogadja azt, hogy nem feltételnül ért a témához. Hogyan válik londoni közszolga egy magyar szociálpolitikusból? Hogyan képes baloldaliként programokat keresztülvinni egy konzervatív kormányon, és miért lenne frusztrálóbb munkáspárti vezetőkkel dolgoznia? Mit jelent az alulról építkező szakpolitika? Miért erősebb az ottani közszférában a társadalmi mobilitás és mitől félnek mégis az ottani köztisztviselők? Mariann emellett két magyar város segélyirodájában végzett kutatást, amely során arra kereste a választ, hogy miként alakítja a segélyigénylők állampolgári öntudatát az, ahogyan a szociális bürokrácia bánik velük. Erről is mesél az adás végén. A házigazdák Udvarhelyi Tessza és G. Szabó Dániel.

Írj nekünk a podcast@ezegyhivatal.hu címre ha javaslatod, kérésed, ötleted van számunkra!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

Honnan ered a közigazgatással szembeni bizalmatlanság a magyar társadalomban? Mi lett a Bach-korszak végrehajtóival a kiegyezés után? Mikor kezdtek el a hivatalok szociális ügyekkel foglalkozni? Vármegyék: elnyomás vagy valódi önkormányzás? Főispánok, alispánok, de melyik korszak ispánjai? Mit köszönhetünk az elnyomóknak és mit tekinthetünk az önkormányzatiság aranykorának Magyarországon?

Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, illetve a magyar közigazgatás kialakulásába merül alá az Ez egy hivatal podcast harmadik, történeti adása, amelyben Dobszay Tamás egyetemi docenssel Udvarhelyi Tessza beszélget.

Írj nekünk a podcast@ezegyhivatal.hu címre ha javaslatod, kérésed, ötleted van számunkra!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

Az „Ez egy hivatal” második adásában olyan köztisztviselőkkel beszélgetünk, akik a húszas éveikben járnak és már most önkormányzatokban dolgoznak. Van köztük olyan, aki 26 évesen lett irodavezető.

Miért választották ezt a pályát? Minek szkennelni és iktatni? Mit változtathat a fiatal generáció a önkormányzatok régimódi hivatalain? Milyen érzés olyanokkal ülni egy asztalhoz ülni, akiket korábban a plakátokon lát az ember? Hogyan lehetséges, hogy nincs elég ember, ha közben nő a státuszok száma? Min és miként lehet fiatalként ténylegesen változtatni?

Udvarhelyi Tessza a főváros és a nyolcadik kerület fiatal közszolgáival beszélget: Hegyi Dórával, Kerékgyártó Annával és Cseh Kristóffal.

Írj nekünk a podcast@ezegyhivatal.hu címre ha javaslatod, kérésed, ötleted van számunkra!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

Iskola és óvoda, busz-metró-villamos, víz a csapban, szemétszállítás. Nem tudnánk nélkülük élni, és mindet egy láthatatlan rendszer működteti: a közigazgatás. A sorbanállás, az iktatott levelek, a pecsétes papírok világa: több tízezer ember munkahelye, mégis alig ismerjük. Hogyan telnek a mindannyiunk számára fontos ügyeket intéző hatalmas szervezetek mindennapjai?

Ezt a titokzatos világot mutatja be a Partizán új podcastsorozatában két önkormányzatnál dolgozó műsorvezetőnk – Udvarhelyi Tessza és G. Szabó Dániel – és meghívott vendégeik.

Az évad során szó lesz külföldön élő magyar közszolgákról, a hivatalok történetéről, a politika és a közigazgatás viszonyáról, de sokminen egyébről is. Mert a közigazgatás a közösségért végzett munka, a szolidaritás és az innováció helye lehet, miközben sok részében változásra van szükség. A műsor készítőinek pedig nem titkolt célja, hogy a közszféra izgalmas világába alámerülve a hallgatók is kedvet kapjanak hozzá.

Írj nekünk a podcast@ezegyhivatal.hu címre ha javaslatod, kérésed, ötleted van számunkra!

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=1

Köszönöm a lehetőséget, hogy elsőként beszélhetek – meg vagyok tisztelve és meg vagyok hatva.

Ebben az évben 10 éves a lakásmenet és 13 éves A Város Mindenkié.

Én vagyok az egyik alapító és sokáig voltam a szervezet motorja, ezért a Lakásmenet szervező arra kértek, hogy az első évtizedről és az eredményekről beszéljek. Összeszedtem, hogy nekem mit jelent az AVM és ezeken keresztül szeretném nektek bemutatni, hogy mit is jelenthet mindannyiunknak.

308132085_10229757551109882_4393257456787032597_n.jpg

Fotó: Vörös Anna

279178099_4939169726131836_2256232380341953094_n.jpg

Az interjú itt elérhető: https://magyarnarancs.hu/belpol/egy-ujfajta-politikai-kepviselet-248268

orban_tessza.jpg

A cikk itt olvasható online: https://www.nepszava.hu/3153656_udvarhelyi-tessza-interju-valasztas-2022-magyarorszag-ellenzek

246703972_430631998408186_2503246154980732082_n.jpg

A 2021. október 22-én elhangzott interjú itt elérhető: https://archive.tilos.hu/cache/tilos-20211022-163000-180000.mp3

Municipalist Roundtable on elections, campaigns and power relations from Cities for Change on Vimeo.

Sose hagyjátok abba!

2021.01.07. 22:14

municipalize_eu_2020_cat_general_ok_2.jpg

The perspective I bring here is from a very local level as I work as the head of the Office of Community Participation at the municipality of the 8th district of Budapest, which is home to around 80,000 people. Our district is among the poorest and most segregated parts of Budapest and our residents bear many of the social and health burdens of unequal urban development. For example, in our district, men live 9 years shorter on average than in the 2nd district, which is on the other side of the Danube, just a 15-minute bike ride away. Our residents were hit harder by the pandemic than the national average.

Regarding the first wave of the pandemic, the government introduced a strict stay-at-home policy, which meant that many people – mostly the elderly, the sick and people with disabilities – were stuck in their homes with little or no help. While the government made it the responsibility of municipalities to take care of these people, no extra resources were provided. Actually, quite the opposite happened: the government took money away from municipalities designated for operational expenses from taxes and support for development projects such as social housing rehabilitation. This was a deadly blow together with the economic downturn triggered by the crisis. In addition, there was no coordination or information sharing between the national government and local municipalities regarding Covid and we were basically flying in pitch dark for 2-3 months. Every day as we woke up, a new national rule, policy or procedure came into effect a couple of hours earlier which forced us to constantly rethink, replan and adapt our work. And all this with a mayoral staff that had been in office for less than 6 months in March 2020.

As for the pandemic-related activities of the 8th district, I would highlight the following three measures.

First, we introduced a modest, but life-saving cash assistance for people who experienced hardships because of the pandemic, which was requested by around 2000 people. We knew that applying for social assistance can be an arduous process. We also knew that people would be desperate to receive help and that those who are the most affected will not be able to submit their application by either mail or electronically. To make sure that people filed their paperwork properly to make a speedy decision, we trained a group of volunteers who stood in front of the mayor’s office on the street and reviewed the applications before people submitted them. With adult functional illiteracy still existing in our district, this meant that at times these volunteers offered essential help to people who cannot read or write properly to fill out the documents and submit their applications.

Second, we set up a toll-free phone number that was available 12 hours a day, 7 days a week and this served as the main customer service of all of our Covid-related activities and services. We processed around 3000 requests on this number from March to May about help or information regarding municipal services, Covid symptoms, access to assistance or health care and many more things. The toll free number was operated mostly by volunteers – at the peak there were 20 of us – who we continuously trained for the ever-changing political, social and public health context. This number is still in operation and continues to help local residents with any and all issues they need help with or information about.

The third pillar of our Covid-related activities was the mobilization of around 100 volunteers who acted like the million legs of an octopus – always helping where it was necessary. They did shopping for the elderly, walked the dogs of those who were on official quarantine, checked out medication in the pharmacy, carried loads of donations and handed out masks in public spaces among other things. Previously, the municipality has never worked with volunteers and many officials were a bit skeptical (even a bit suspicious) about building a system of support on volunteers. In the end, everyone was very proud of the high quality and reliable services we could implement with their help. This network of volunteers still exists and serves as the basis for active citizen participation in development projects and outreach in our district.

While not all local governments relied so much on cooperation and solidarity among citizens and the mobilization of volunteers, many of the municipalities outperformed even our own collective expectations regarding the management of the crisis. If there had been even the slightest level of coordination between the national and the local governments, we may have come out of the first phase of the crisis even stronger than we had entered it. Instead, we all survived but were devastated physically and financially in the end. This is important because it shows that it is very difficult to work in a country where the national government has absolutely no respect for municipal efforts or local communities. For sure, cities alone cannot solve this crisis, but they are able to play a central role in alleviating it.

Budapest is a member of the Free Cities Alliance, which is a network born after last year’s municipal elections. While its members are almost all opposition municipalities, it is not only about partisan politics: the alliance also represents a new way of thinking about the role of municipalities. The aim of the Free Cities Alliance is to convince the EU to provide at least half of the recovery funds directly to municipalities. In this way, we could avoid the money diversion practices of the central government which may rid communities of essential services. This is important not only because municipalities are closer to people and more sensitive to their needs, but also because the impact of economic crises is always the strongest at the local level. While the new municipalities in Budapest are far from being perfect and we still have a lot to learn about efficient and transparent operations, progressive cities and communities are key to the recovery process. This crisis has created an amazing opportunity for us to develop new models in sustainable urban transportation, responsible climate policy, inclusive social services and deep political participation. We cannot rely on our national government to pursue any of these policies, so we have to implement these at the local level. Then, we have to learn from them, draw the lessons and fight for their adaptation at a larger scale.

Our main mission in the 8th district is to build strong local communities that are able to make their voices heard, organize themselves, support each other and push for better public services. The first wave of the pandemic showed that we were able to respond to the crisis in a fast, flexible and supportive way. We are closest to the challenges people face in their everyday lives – but we are also closest to the solution. During the first wave of Covid, we were able to create trusting relationships with our residents and could work with them not only as subjects or clients, but also as co-creators of a better present. We did all this with a diminishing budget. If municipalities were given the necessary resources and respect – both from the EU and from our own government – we would not only be able to survive the present but also collectively co-create a better future built on trust, solidarity and social justice.

Tessza Udvarhelyi

The speech was delivered at the conference titled Municipalize Europe! on November 5, 2020.

süti beállítások módosítása