A státusztörvény/bosszútörvény elfogadása után itt maradt velünk a kérdés: hogyan tovább? Mi a teendő?A „Mi a teendő?” szezonzáró, huszadik beszélgetésében a kritikai pedagógiáról, másképpen a felszabadítás pedagógiájáról beszélgettünk. Vendégünk volt Udvarhelyi Éva Tessza, a Közélet Iskolája alapítója, „A felszabadítás pedagógiája” c. szöveggyűjtemény szerkesztője és Szarka Alexandra, a DeViszont Közösségi Tér alapítója, aki a Fordulat folyóirat 28., „Kritikai pedagógia” témájú lapszámának volt az egyik szerkesztője.

A beszélgetésből kiderül, hogy a fiatalok áruvá tétele nem az érettségi, nem a szakképesítés és nem is az egyetem után kezdődik, hogy a jelenlegi közoktatás engedelmes és fegyelmezett munkaerőt állít elő, nem aktív állampolgárokat, hogy az iskola nemigen veszi figyelembe saját és családi tapasztalatainkat, és hogy úgy épít egy zsarut a fejünkbe („nekem nem megy a matek”, „nem tudok rajzolni”, „ehhez én nem értek”), hogy azt sokszor észre sem vesszük, hogy a mozgalmi iskoláknak akkor is dolgozniuk kell, ha a mozgalmi hullám éppen elapadni látszik.

Mit kínál ezzel szemben a kritikai és a felszabadító pedagógia? Hogyan működik az iskolán belül és az iskola falain kívül? Hogyan képes felkészíteni az életre, miközben azt is segít elképzelni, milyen lenne egy jobb világ? Lehet-e tekintély és hierarchia nélkül tanítani?Az igazi kérdés azonban mégiscsak az, hogy ha egy diák azt kimondja: „Könnyebben kib*sznak veled, ha nem tudsz írni, olvasni”, akkor a csúnya beszéd miatt dorgálást érdemel, vagy éppen ellenkezőleg, az általa kimondott igazság felé kell-e terelni a beszélgetést?Adásban hivatkozott szövegek: