„Férőhelyhez juthat az összes hajléktalan a télen” - ezzel a címmel jelent meg egy cikk nemrég a Magyar Nemzet Online-on. Azon túl, hogy a cikkben ezt az állítást semmilyen konkrétum sem támasztja alá, maga a cím három tévképzetet erősít meg egyszerre: 1. a hajléktalanság elsősorban téli probléma, 2. van elég férőhely a hajléktalan embereknek és 3. a hajléktalanság megoldása a férőhelyek számától függ. A három feltételezés nemcsak hamis, de káros is, hiszen megakadályozza, hogy eljussunk a lakhatási szegénység valódi megoldásához.

A hajléktalanság mint téli probléma?

A hajléktalanság minden télen afféle természeti katasztrófaként csap le a magyar társadalomra – legalábbis így tűnik a sajtóban évről évre megjelenő riportok sürgető és aggódó hangvételéből. Ilyenkor a kormány jégcsap-szíve olvadozik, és az állam képviselői is nagy erőkkel hirdetik: mindent megtesznek azért, hogy senki se fagyjon meg, és mindenkinek legyen fedél a feje felett – vagy legalább takaró, amivel védekezhet a hideg ellen. Czibere Károly államtitkár afféle újításként jelentette be nemrég, hogy azzal „erősítik meg” az utcai szolgálatokat, hogy 2016. december 31-ig meghosszabbítják a szerződésüket. Mintha nem az lenne a természetes, hogy a szociális törvényben is nevesített utcai gondozó szolgálatok megfelelő működését fedező pénzösszeg előre láthatóan és biztosan a rendelkezésükre áll. Mintha nem az lenne a természetes, hogy ezek a sokszor életeket mentő szolgálatok előre tudják, mennyi bevételük van, és ebből mennyi embert tudnak foglalkoztatni, mennyi teát és szendvicset tudnak kiosztani, vagy éppen mennyi gyógyszert és mennyi benzint tudnak vásárolni.

A teljes cikk a Kettős Mércén olvasható

Our husband and father, best known by his nickname Laci, was born on June 17, 1948 in Budapest, Hungary. His mother came from an estate-holding agricultural family; his father was the eleventh child of a track watchman. His social background was reflected in his thinking that combined the attitudes of the Hungarian gentry as well as of the proletariat. After the war, the impoverished family lived in Miskolc, a city famous for its iron and steel production with a large Roma and Jewish population. Here, the industrial environment also had a great impact on him. Only one of his three siblings is still alive today. He was an outstanding and talented student with excellent grades. He won several national student contests, he learnt Polish, Finnish, Russian and later French as well. He also read and understood English but could not speak it.

Született 1948. június 17-én, Budapesten. Édesanyja nagygazda családból származott, édesapja egy vasúti bakter tizenegyedik gyereke volt. Származása tükröződött gondolkodásmódjában, ötvöződött benne a magyar dzsentri és a proletár szemlélete. Az elszegényedett család a háború után Miskolcon élt, az ipari nagyvárosi környezet szintén erős hatással volt rá. Három testvére közül ma már csak egy él. Kimagaslóan tehetséges, kitűnő tanuló volt, számtalan országos tanulmányi versenyt nyert, megtanult lengyelül, finnül, oroszul és később franciául, továbbá angolul is mindent megértett, bár beszélni nem tudott.

"Udvarhelyi Éva Tessza a városszociológusok azon új generációjához tartozik, amelynek tagjai bátran vállalják a strukturális (ezen belül is marxista) szociológiai megközelítést, és egy olyan tudományos megközelítést keresnek, amely a társadalmi problémák megértésén túl segíti a strukturális okok megszüntetésére irányuló politikai akciókat is. A könyv mindenképpen eltér a hagyományos város- és lakásszociológiai elemzésektől, amennyiben nem elégszik meg a társadalmi problémák feltérképezésével, hanem az adott társadalmi konfliktus áldozatainak szemszögéből keresi a cselekvés politikai lehetőségeit, és ennyiben túl is megy a hagyományos strukturalista állásponton, amely az adott társadalmi konfliktusok okait kutatja, és ezen okok felszámolására tesz javaslatot. A szerző a magyarországi hajléktalansággal, szélesebb értelemben a „lakhatási válsággal” foglalkozik, mely nemcsak egy hallatlanul fontos társadalmi kérdés, de kiváló terep arra is, hogy megismerjük a strukturalista elemzés lehetőségeit és korlátait."

Hegedűs József cikke innen letölthető

Socio 2015/2

"Éva Tessza Udvarhelyi belongs to the new generation of urban sociologists who openly espouse a structuralist (or, more precisely, Marxist) sociological approach. The book deviates from traditional urban and housing sociology analyses as it is not content with simply mapping social problems, but undertakes to explore the possibilities of political agency from the perspective of the victims of the central conflict. In this sense it transcends the traditional structuralist approach, which merely explores the root causes of social conflicts, and proposes methods of dismantling their causes. The author focuses on homelessness in Hungary, or the broader ‘housing crisis’, which is not only a crucial social issue, but also an excellent field for understanding the possibilities and limits of structuralist analysis."

The article of József Hegedűs can de accessed here

European Journal of Homelessness - Homelessness in Times of Crisis, Volume 9, No. 1, June 2015

A Város Mindenkié (AVM), a Budapest Pride+, és a MigSzol Csoport közös programja olyanoknak szól, akik szövetségesként vagy szimpatizásként szeretnének együttdolgozni kisebbségi csoportokkal, de maguk nem tartoznak ezekhez a csoportokhoz.

Mik lehetnek az együttműködés legfontosabb alapelvei? Ki dönti el, hogy ki a jó szövetséges? Mit jelent a szolidaritás és miért fontos?

Ehhez hasonló kérdéseket járunk körbe egy interaktív játékkal és egy kerekasztal beszélgetéssel LMBTQ, hajléktalan és lakásszegénységben élő emberekkel, migránsokkal és szövetségeseikkel.

Várunk mindenkit! :)

Résztvevők:
Pfalz Aziz és Udvarhelyi Tessza (A Város Mindenkié)
Nagy Szilvia és Harsányi Margit (Budapest Pride)
Aiski Ryökas és Amy Rogers (MigSzol)
Moderál: Vig Dávid (Budapest Pride)

Facebook-esemény

Az esemény a Bánkitó Fesztivál programja

 Éva Tessza Udvarhelyi: “You People Would Keep On Dwelling”: Twentieth-Century State Responses to Homelessness in Hungary from Above and Below

Large-scale housing poverty has remained mostly unsolved throughout Hungarian history. While social, economic and political forces have all contributed to the endurance of gaping social inequalities and a skewed distribution of social resources, at certain moments of history, the state took a more active role in addressing these pressing social issues. The Hungarian state’s changing cycles of (dis)engagement with social inequality, poverty and redistribution have led to alternating phases of investment and disinvestment into affordable housing. At the same time, housing for the very poor has never been high on the agenda of dominant political forces and solutions to homelessness have always been associated with temporary and second-class solutions. In this paper, I examine the Hungarian state’s relationship to housing and homelessness throughout the twentieth century. Paying particular attention to processes of dehousing, I also analyze the ideological and moral underpinnings of social, housing and criminal approaches to poverty and homelessness.

The article can be accessed here.

Legyél bár fotós kollégánk vagy aktivista társunk, tagja egy csapatnak vagy magányos harcos, profi vagy amatőr, a Tiéd is ez a jegyzet. Mert Te is fotózol, mert Te is megosztod a képeidet a társaiddal, mert ezáltal véleményt formálsz, híreket közvetítesz, értékeket és problémákat fogalmazol meg, teszel láthatóvá. Olyan vagy, mint mi. Nálunk is így kezdődött…

A kiadvány szerkesztői a Fotózás és Aktivizmus csoport. A csoport koordinátora Csoszó Gabriella, aki a szolidaritás és reprezentáció új, reális lehetőségeit kutatva hozta létre a csoportot. A Fotózás és aktivizmus kurzus előadásokat, fotózással egybekötött aktivista gyakorlatokat és elmélyült terepmunkát jelent, az egyik legfontosabb hazai civil szervezettel, A Város Mindenkié csoporttal együttműködve.

A kiadvány a csoport munkáját, munkamódszerét mutatja be, szem előtt tartva az igényt, hogy segítséget nyújtson a hasonló aktivista szándékkal dolgozni kívánó fotósoknak. A fotósorozatok és a hozzájuk kapcsolódó szövegek bepillantást engednek a társadalmi szerepvállalás hétköznapjaiba, segítenek megérteni a média működését és konkrét tanácsokat adnak a képek elkészítéséhez, szerkesztéséhez. Szeretnénk, hogy a közös munka eredményeként megszületett könyv sokak számára hasznos eszköz legyen civil törekvéseik gyakorlati támogatásában.

A kötetben szerepel Udvarhelyi Tessza: A fotó(zás)szerepe A Város Mindenkié munkájában című tanulmánya

Megvásárolható:
Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató
Klauzál tér 14.
Budapest, Hungary
Nyitvatartás: hetfőtől péntekig reggel 7-től este 7-ig
Ára: 2000 Ft

Rendhagyó (dokumentum)filmklub a Gólyában Az Artemisszió Alapítvány és a Gólya közös eseménye

Két Film – Egy téma – Négy beszélgető partner

Mikor? 2015. június 7. 18h-21h

Hol? Gólya (Budapest, VIII. ker. Bókay János utca 34.)

A filmek:

* Maya Christensen, Mats Utas and Christian Vium: Jew Man Business, 40 perc, angol és krio nyelven, angol felirattal

A filmről röviden: Mik a kilátásaik a szegénységben élő fiataloknak az Afrikai városokban? A film három volt felkelő sorsán keresztül mutatja be, hogyan próbálnak a fiatalok élni, megélni és túlélni a világ egyik legszegényebb városában, Freetownban.

* Denis Ramos és Szántó Diana : Survival Game, 52 perc, angol és krio nyelvű magyar felirattal

A filmről röviden: Sierra Leone 2002-vel kezdődő demokratizációja látszólag példaszerűen ment végbe a nemzetközi szervezetek felügyelete alatt. A film azt mutatja meg, hogyan néz ki ez a fejlesztési folyamat alulnézetből, azoknak a szegényeknek a szemszögéből, akik a fejlesztési projektek célcsoportjait alkotják.

Kevés dolog tűnik annyira távolinak egymástól, mint a természettudományok kemény, objektív tényein nyugvó medicina és a kulturális relativizmus nézőpontjából minden – első pillantásra magától értetődőnek tűnő – tudásrendszert kritikusan vizsgáló kulturális antropológia. Mégis, az elmúlt időszakban Magyarországon éppen úgy, mint a világ más tájain, megnőtt az érdeklődés a két tudomány határterületeit kutató megközelítések iránt.

Az orvosi antropológia sok érdekes adalékkal tud szolgálni a különböző kultúrák emberképével és gyógyítási szokásaival kapcsolatban, ám nem csak az intellektuális kíváncsiság kielégítése a célja. Az egészségügyi kommunikációs képzések népszerűsége és az elmúlt évek szaporodó publikációi arra mutatnak rá, egyre erősebb a társadalmi igény egy „emberibb” ellátórendszer iránt, nem csupán a betegek, hanem az egészségügyben dolgozók részéről is.

Az antropológiai alapokon nyugvó interkulturális megközelítések ehhez a célhoz azzal tudnak hozzájárulni, hogy megkérdőjelezik a bevett gyakorlatok, belső hierarchiák és kommunikációs minták egyedüli érvényességét és teret teremtenek az alternatív megoldások, megközelítések és gyakorlatok kereséséhez.