Miért éppen Barcelona?

Utoljára 2017-ben jártam Barcelonában, éppen két évvel azután, hogy a társadalmi mozgalmakból és progresszív pártokból alakult a Barcelona en Comú győzött az önkormányzati választáson és ezzel Ada Colau megnyerte a város polgármesterének címét. A hatalmas meglepetést okozó győzelemről készült csodálatos dokumentumfilmet itt lehet spanyol és katalán nyelven megnézni egy kisebb összeg befizetése fejében >>>

Akkor a Fearless Cities (Városok félelem nélkül) elnevezésű konferencián jártam, ahol a világ minden tájáról érkező aktivisták a municipalizmus jelentéséről és arról tanultak, hogyan lehet a barcelonai tapasztalatokat máshol is alkalmazni. Mindannyian azért voltunk ott, hogy megtudjuk, hogyan lehet az emberhez méltó lakhatásért, az elérhető tömegközlekedésért és megfizethető közszolgáltatásokért, valamint a nők és kisebbségek egyenjogúságáért küzdő mozgalmakkal betörni a politika színterére. A Barcelona en Comú győzelméről és Barcelona első női polgármesterének megválasztásáról, valamint a konferencián szerzett tapasztalatimról itt lehet olvasni részletesen >>>

2019 tavaszán ismét visszatértem Barcelonába, hogy tanúja lehessek a következő nagy megmérettetésnek: meg tudja-e tartani Ada Colau és csapata a történelmi jelentőségű körülmények között megszerzett helyét mint a város legerősebb politikai ereje. A látogatásra a Barcelona en Comú nemzetközi bizottságának szervezésében megvalósult La BrigAda program keretében került sor, amely a spanyol polgárháborúban fontos szerepet játszott nemzetközi brigádok által ihletve a világ minden tájáról hívott aktivistákat, szimpatizánsokat, társadalomtudósokat, közéleti embereket, művészeket és politikusokat, hogy támogassák az újraválasztási kampányt. A csatlakozásnak számos formája volt lehetséges: voltak, akik egy közel 200 nemzetközileg elismert közéleti személyiség által aláírt nyílt támogató levelet írtak alá; volt, aki videóüzenetben, illetve Twitter, Facebook vagy Instagram posztban támogatta Adát és csapatát. És kb. 50 ember döntött úgy Budapesttől Bejrúton át Cape Townig, hogy személyesen is részt vesz a kampány utolsó hetén (Magyarországot Balogh Samu várostervező és én képviseltük).

Az alábbi élménybeszámolóban először a LaBrigAda csapata által szervezett programokat mutatom be, amelyek során betekintést nyertünk Barcelona aktivista tereibe, és amelyek abban segítenek, hogy megértsük a Barcelona en Comú kormányzásának gyakorlatát is. Utána a barcelonai választási rendszerről és a választás eredményeiről lesz szó. Végezetül pedig a kampány néhány számomra fontos tanulságát foglalom össze.

Barcelona alulnézetből

Először a Can Battlo nevű közösségi központba látogattunk el, amely egy hatalmas elhagyott gyár területén található, és amelynek közösségi használatát hosszú évek óta követelték a helyi lakosok. A Barcelona egyik külvárosában található épületet tüntetések, aláírásgyűjtések, közvetlen akciók és végül - a foglalással való fenyegetés után - 2011-ben engedte át használatra az önkormányzat a helyi lakosoknak. Az épület átadása egybeesett a nemzetközileg Indignados vagy 15M néven ismertté vált antikapitalista mozgalom elindulásával, amit a Barcelona en Comú és más hasonló spanyolországi municipalista mozgalmak fontos kiindulópontjának is tekintenek. A gyárépületeket a lakosok felújították és benne ma többek között könyvtár, nyomda, faműhely, színházterem, cirkuszi gyakorlótér, mászófal és közösségi kert is helyet kapott.

A Can Battlo működtetésének központi eleme a közösségi önigazgatás. Ennek egyik elemeként sikerült megegyezést kötni az Ada Colau vezette önkormányzattal, hogy miközben az épületek önkormányzati, azaz köztulajdonban maradnak, azokat 30 évre közösségi használatba adják a helyi lakosok számára (amit aztán 10 évente meg lehet újítani). Ezzel a megegyezéssel legalábbis középtávon biztosan meg lehet akadályozni a terület privatizációját és biztosítani azt, hogy az épületek közösségi célokat szolgáljanak. Az önigazgatás másik eleme, hogy a központ működtetésében összesen kb. 350 helyi lakos vesz részt önkéntesként, akik különböző tematikus vagy szerepek szerint leosztott munkacsoportokban és bizottságokban, valamint plenáris gyűléseken dolgoznak együtt és hoznak konszenzuson alapuló döntéseket.

Ezután a PAH (Plataforma de Afectados por la Hipoteca) nevű szervezetet látogattuk meg, amely 2009-ben alakult a banki hitelkárosultak önszerveződő csoportjaként és még ma is nagyon erős és jól szervezett mozgalomként lép fel a kilakoltatások ellen (legyen az bedőlt hitel, lakbérelmaradás vagy egyéb más ok miatt). A csoport egyik alapítója Ada Colau volt, aki éppen a lakhatási jogokért végzett munkája nyomán vált ismertté  nemcsak Barcelonában, hanem az egész országban. Bár ma a PAH teljesen függetlenül működik mind a Barcelona en Comú-tól, mind a barcelonai önkormányzattól, nem véletlen, hogy a lakhatás mindvégig központi témája a volt a 2014-es és a 2019-es polgármesteri kampánynak és az önkormányzat konkrét intézkedéseinek is. A csoportról itt lehet megnézni egy spanyol és katalán nyelvű dokumentumfilmet >>>

Ez alkalommal a PAH munkáját végre a gyakorlatban is volt lehetőségünk megnézni, hiszen ottlétünk során is több kilakoltatás-ellenes akciót hajtottak végre, így az egyiken részt tudtunk venni. A Barcelona belvárosában található lakás egy ingatlangazdálkodásból élő magánember tulajdona egy olyan házban, amelyet fel akarnak újítani és ezután a lakásokat új bérlőknek – feltehetően drágábban – kiadni. A barcelonai önkormányzat egyébként az elmúlt években számos olyan intézkedést fogadott el, amelyek egyre kevésbé teszik indokolttá az élőláncok szervezését vagy a radikálisabb fellépést egy-egy kilakoltatásnál, így a PAH szerepe egyre inkább amolyan biztonsági tartalékként fogható fel – ha mégsem működnének a hivatalos utak. De mi is történt a helyszínen?

Az aktivisták 9 óra körül gyülekeztek a ház közelében és még egyszer utoljára egyeztettek az érintett családdal. Az először 10 fős támogató csoport lassan 30 főre nőtt, ahogyan megérkeztek a szomszédok a házból és a környékről is. Egy aktivista elállta a ház bejáratát, hogy az érintetteken (és természetesen a ház lakóin) kívül senki ne tudjon bejutni. Ezután 9:30 körül megérkezett egy négy fős ún. bírósági bizottság, akiknek az volt a dolga, hogy megállapítsák, a gyakorlatban végrehajtható-e a kilakoltatás (amiről a bíró korábban már döntést hozott). A helyszínen volt még a tulajdonos két képviselője, az önkormányzat családsegítő központjának és lakhatási osztályának munkatársai, egy orvos, valamint két-három rendőr. Az orvos szerepe az volt, hogy megállapítsa, valóban mentálisan sérült-e a család egyik tagja, ami az egyik legerősebb érv volt a kilakoltatás ellen. A családsegítő munkatársának a dolga az érintett család támogatása, valamint az elhelyezés megszervezése hajléktalanszállón vagy bérelt szálláson abban az esetben, ha megtörténik a kilakoltatás. Szintén az utóbbi időben foglalta rendeletbe a barcelonai önkormányzat, hogy magántulajdonban lévő lakásból történő kilakoltatás esetén az önkormányzatnak felelősséget kell vállalnia az érintettek elhelyezéséért (intézményi, banki vagy céges tulajdon esetén a tulajdonosnak is hozzá kell járulnia a család elhelyezéséhez). Számomra azért volt különösen fontos ennek a gyakorlatban történő megtapasztalása, mert A Város Mindenkié csoportban évek óta küzdünk azért, hogy Magyarországon is elfogadjanak egy ehhez hasonló, a gyermekes családok elhelyezésének kötelezettségét tartalmazó törvénymódosítást. A lakásosztály munkatársa annak a SIPHO programnak a keretében volt jelen, amelyről korábban már az Utcajogász honlapján is hírt adtunk, és ami Ada Colau önkormányzatának egyik legfontosabb intézkedése volt a lakhatás területén. Ennek lényege, hogy az önkormányzat közvetítő szerepet vállal a tulajdonosok és a kilakoltatással fenyegetett emberek között, hogy segítsen mindenki számára megfelelő megoldást találni.

A konkrét esetben az orvosi vizsgálat (amely megállapította a családtag mentális betegségét), valamint a minden jelenlévővel hosszasan lefolytatott egyeztetés után a bírósági bizottság úgy döntött, hogy a kilakoltatást elhalasztja. Annak érdekében, hogy a család minél hamarabb megfelelő helyre kerüljön és a tulajdonos is átvehesse a tulajdonát, a családsegítő munkatársa azonnal elindította a szociális bérlakás igénylést (bát itt fontos megjegyezni, hogy a szociális bérlakások aránya Barcelonában még a budapesti, sőt az magyarországi átlagnál is alacsonyabb, kb. 1,5%). A PAH aktivisták beavatkozására ebben az esetben tehát nem volt szükség, mert a hivatalos eljárások és az emberiességi szempontok elegendőnek bizonyultak a helyzet átmeneti megoldására. Ezzel együtt úgy láttam, hogy jelenlétük mindenképpen nyomást jelentett a hatóságokra.

Utolsó helyszíni látogatásunkat a Can Masdeu nevű mezőgazdasági közösségbe tettük, amely Barcelona egyik külső városrészében egy nemzeti park területén található. A közösséget kb. 20 évvel ezelőtt alapították anarchista aktivisták és a korábban leprakórházként működő épületeket foglalással szerezték meg. Korábban nagyon sok összetűzésük volt a rendőrséggel és a hatóságokkal, akik folyamatosan próbálták őket kilakoltatni – egyelőre sikertelenül. Jelenleg alapvetően békés a viszonyuk a hatóságokkal. A Can Masdeu egy részben önfenntartó közösség, ahol kb. 50 ember lakik, de sokkal többen – főleg a környék lakói – használják a hegyoldalban kialakított közösségi kerteket. A lakhatáson és a mezőgazdasági termelésen kívül egy közösségi központ és egy kávézó is működik itt. Ez a közösség is az önigazgatás elvei szerint működik, döntéseiket különböző gyűléseken és munkacsoportokon közösen hozzák. A tagoknak a lakhatásért és a közös étkezésekért cserébe minden hónapban egy jelképes összeget kell befizetnie a közös kasszába, illetve minden itt lakónak kötelező közösségi munkát is végeznie.

„Az elmúlt négy év”

A Barcelona en Comú 4 évvel ezelőtti győzelme hatalmas meglepetést okozott. Akkor még a régi szocialista baloldalt kellett legyőzniük, hogy hatalomra kerülhessenek, ebben az évben viszont a legnagyobb kihívójuk az Esquerra Republicana de Catalunya, amely a katalán függetlenségért küzdő baloldalias párt. Ennek a pártnak a megerősödése erősen összefügg azzal, hogy 2 éve a spanyol kormány erőszakkal verte le a katalán függetlenedési törekvéseket. Noha a Barcelona en Comú is kiáll Katalónia autonómiájáért, a párt nem képviseli a keményvonalas szeparatizmust és törekvései inkább a baloldali, feminista és zöld követelések köré csoportosulnak. Vagyis munkájuk kevésbé a nemzeti/etnikai identitás köré épül és elsősorban az osztályhelyzetből következő egyenlőtlenségek ellen küzdenek. Ahogyan a szervezet egyik aktivistája fogalmazott: mi nemcsak Katalónia függetlenségéről szeretnénk népszavazást tartani, hanem például arról is, hogy Barcelonában a vízszolgáltatás a magáncégektől visszakerüljön az önkormányzathoz – ezt  azonban nem minden magát baloldalinak valló párt támogatja a városi közgyűlésben.

Az elmúlt négy évben a Barcelona en Comú sok olyan kezdeményezést indított el, amely egy egyenlőbb és sokszínűbb Barcelona irányába mutat. Természetesen vannak a szervezetnek és a polgármesternek is kritikusai, akik szerint az ígéreteiknek messze nem tettek eleget, ami részben annak is köszönhető, hogy nem volt abszolút többségük a képviselő-testületben és így sokkal lassabban, és sokkal több kompromisszummal tudtak csak előre haladni. Íme egy rövid és nagyrészt a barcelonai szállásadónk által inspirált lista a Barcelona en Comú eredményeiről az elmúlt négy év kormányzása alatt.

• Fenntarthatóság: az elmúlt években jelentős mértékben nőtt a biciklisávok és bicikliutak, és így a kerékpárral közlekedők száma is. Sikerült elfogadtatni egy már nagyon régen tervezett villamospálya építését is Barcelona főútján. Fontos fejlesztések történtek azoknak a városrészeknek a tömegközlekedéssel való ellátásban, amelyek korábban ebből nagyrészt kimaradtak. Az ún. szuperblokkok kialakításának felgyorsítása is ehhez az önkormányzathoz kötődik, amely lényegében egy-egy kisebb negyed jelentős forgalomcsillapítását vagy az autók teljes kizárását és a terek visszaadását jelenti a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak. Ezen kívül, a barcelonai városháza a külső megbízókkal kötött szerződéseit felülvizsgálta és most már többségében csak a fenntarthatóság elveit a gyakorlatban is alkalmazó cégekkel és szervezetekkel van üzleti kapcsolatban.
• Lakhatás: noha ennek a városvezetésnek sem sikerült jelentősen növelni az önkormányzati bérlakások számát, elindult néhány innovatív lakásszövetkezeti projekt a városban és a fent említett kilakoltatás-ellenes intézkedéseket is meghozták. Ezen kívül, elfogadták azt a helyi rendeletet, amely minden új lakásépítésnél kötelezővé teszi, hogy az épített lakások 30%-át megfizethető áron adják bérbe.
• Feminizmus: Ada Colau megválasztása és a nemi egyenlőség elvének bevezetése az önkormányzat működésében egészen újfajta beszédmódot és megközelítést jelent a katalán és spanyol politikában. Ez mindenképpen felszabadító hatással van a közélet iránt érdeklődő nők számára és egyre inkább elfogadottá teszi ennek a szempontnak a komolyan vételét a társadalomban.
• Menekültek befogadása: az önkormányzat Barcelonát nyitott, befogadó városként hirdette meg, ahol nem elutasítják, hanem szeretettel várják a menekülteket. Noha a menekültügyi eljárások nem városi hatáskörbe tartoznak és így ez a felhívás a konkrét jogi folyamatokra nincs hatással, a város közbeszédét és hangulatát erősen meghatározta ez az elvi állásfoglalás. Ezen kívül nemrég külön program indult kiskorú menekültek befogadására.
• Turizmus: az önkormányzat elkezdte visszaszorítani az olyan tömeges – és sokszor illegális – lakáskiadásra építő vállalkozásokat, mint az AirBnB, amelyeknek a jelenléte az évi kb. 30 millió turistát fogadó Barcelonában súlyosan növeli a helyi lakbéreket is. Az intézkedések hatására kb. 5000 illegális – vagyis nem adózó – turista lakást zártak be.
• Állampolgári részvétel: Madridban és Barcelonában is működik egy Decidim névre hallgató részvételi rendszer, amelynek segítségévek a lakosság szinte bármely téma közös megvitatását kezdeményezheti. Ez a nyílt forráskódú online platform lehetővé teszi a lakossági javaslatok, ötletek és projektek megfogalmazását, valamint ezekhez a támogatók gyűjtését. Barcelonában például ennek a rendszernek a segítségével írták meg a város új stratégiai tervét.

A Barcelona en Comú kormányzásának elemzéséről, itt lehet még többet olvasni >>>

Kampány a polgármesterségért

A Barcelona en Comú négy évvel ezelőtt elsősorban a közösségi média és a rengeteg köztéren tartott közösségi gyűlés segítségével mozgósította a választókat. Arról, hogy az újbaloldali mozgalmak hogyan használják az internetes kommunikációt és az ún. hálózatos részvételt az erős aktivista és szimpatizáns bázis fejlesztésére, itt lehet meghallgatni egy beszélgetést egy madridi aktivistával a Közélet Iskolája és az Eutropian által szervezett Közös városunk konferenciáról .

A jelenlegi katalán politikai helyzetben viszont egyértelműnek tűnt, hogy ennél a választásnál még a korábbinál is szélesebb eszköztárt kell bevetni a választók mozgósítására. Ezért a Barcelona en Comú 2018-tól kezdve tapasztalt amerikai baloldali aktivistáktól kezdett el tanulni az ajtóról-ajtóra kopogtatás módszertanáról, amely bár Magyarországon viszonylag bevett megközelítés, ebben a kampányban a tömeges használata új elemként jelent meg. Végül a Barcelona en Comú aktivistáinak összesen 26 ezer ajtón sikerült bekopogtatni a szervezet által legfontosabbnak tartott negyedekben az összesen 1,6 milliós városban. Arról, hogy miről és hogyan tanultak és ebből végül mit valósítottak meg, az amerikai képzők cikkében lehet olvasni >>>

Emellett természetesen tovább folytatták a köztéri gyűlések szervezését is, amelyekből kettőn mi is részt vettünk. Az egyik helyszín a város főtere, a Placa Catalunya volt és ennek megfelelően ide elsősorban reprezentatív eseményt szerveztek. A színpad előtt több száz széket tettek le, amelyek mind megteltek, de körben állva összesen többezer ember vett részt az eseményen. A téren körbe sátrakat helyeztek el, amelyek az egyes városrészeket képviselték, illetve volt még gyereksátor, a LaBrigAda nemzetközi sátra, valamint egy olyan sátor is, ahol önkéntesek folyamatosan gyártották festékszóróval az Ada arcképét vagy a mozgalom számára fontos üzeneteket hordozó zászlókat, táskákat és molinókat. Ezeket azután szét is osztottak a jelenlévők között. Ez a típusú kreatív mozgósítás – amikor az ügy támogatói tulajdonképpen a mozgalom sétáló hirdetőoszlopaivá válnak –, nagyon erősen jellemző a Barcelona en Comú működésére, ahogyan azt a mostani kampány mozgósító videója is mutatja.

A nagygyűlésen, amely kb. 2 órán keresztül tarott, folyamatosan váltották egymást a színpadon zenével és beszédekkel az Ada polgármesterségét támogató művészek, közéleti emberek, és még egy közösségi kórus is előadott több mozgalmi dalt. Kiemelt helyett kapott a műsorban az erre az alkalomra összegyűlt nemzetközi csapat is: nemcsak, hogy mindannyian felvonultunk a színpadra, de egy észak-amerikai és egy dél-afrikai aktivista társunk beszédet is mondott, illetve lejátszották sok külföldi támogató videóüzenetét is. Az eseményt természetesen Ada Colau és Gerardo Pisarello, a Barcelona en Comú szóvivőjének beszéde zárta – utána pedig az egész tömeg közösen táncolt és énekelt együtt a közösségi kórussal.

A kampány záróeseménye a Nou Barris nevű külvárosi negyedben volt, amely szintén fontos szavazó bázisa a Barcelona en Comúnak. Itt egy metróállomás felett kialakított szabadtéri, de az eső elől védett közösségi térben volt a gyűlés, ahol a korábbiakhoz hasonlóan sok zene, beszédek és közös éneklés volt a program. Ezen az eseményen Ada beszéde érezhetően keményebb és kevésbé udvarias volt, mint előző nap a turista-Barcelona központjában. A színpadon itt nem a nemzetközi aktivisták, hanem a Barcelona en Comú összes képviselő-jelöltje foglalt helyet.

A gyűléseken kívül a BrigAda tagjai részt vettek kopogtatásban, szórólaposztáson és plakátozásban is. A szervezet a plakátok kirakásánál is tudatosan azokra a kevésbé tehetős városrészekre koncentrált, ahonnan a választóikat elsősorban várták és az aktivisták még a kampánycsend előtti utolsó órákban is tömegesen járták a külső kerületeket, hogy minél több toborzó kép kerülhessen ki.

Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy az eredményváró esemény is az egyik külső kerületben kapott helyet egy gyárépületből átalakított rendezvényteremben. Itt kb. este 7-től, az urnazárás időpontjától gyülekeztek tömegesen az emberek, akik hatalmas kivetítőn követték az eseményeket – a sajtó egyre erőteljesebb figyelme mellett. A régivonalas szocialisták, a köztársasági baloldal és a Barcelona en Comú szavazatszámai folyamatosan fej-fej mellett haladtak az este során, de végül az Esquerra Republicana 4500 szavazattal többet kapott, mint a Barcelona en Comú, amely másodikként összesen 156 ezer szavazatot kapott. Ennek megfelelően, noha egyenlő számú képviselőt (10-10 főt) küldenek az összesen 41 fős közgyűlésbe, a választás hivatalos győztese az Esquerra Republicana lett. A szocialisták végül 9 képviselővel a harmadik helyre szorultak. Ada az eseményt lezáró beszédében felhívta a figyelmet, hogy számára az a legfontosabb, hogy Barcelonában a baloldali erők győztek. Az azóta érkezett hírekből úgy tűnik, hogy mind a pártokon belül, mind a pártok között tárgyalások és egyeztetések indultak, amelyek kimenetele még nem ismert.

Összességében a Barcelona en Comú nagyon jól teljesített ezen a választáson, hiszen az előrejelzések szerint a nacionalista baloldal sokkal nagyobb győzelmet aratott volna, de az utolsó hetek erős kampányával sikerült behozni a lemaradás nagy részét. Most a Barcelona en Comú a második legnagyobb erő a közgyűlésben, és koalíciókötéssel akár még újra ők adhatják a polgármestert is – kérdés, hogy ennek milyen ára lesz és megéri-e.

Ami számomra különösen lenyűgöző volt ebben a kampányban az az, ahogyan a súlyos üzenetek és a folyamatos társadalomkritika mellett is sikerült a szervezetnek megtartania az emberi oldalát: a barátságot, a vidámságot, a zenét és az általánosan jellemző bíztató és bátorító hangulatot mind a politikusok, mind a támogatók részéről. Ugyanezzel a szeretettel és nyitottsággal fogadtak minket, nemzetközi résztvevőket is – ami egy ilyen intenzív kampány kellős közepén különösen fantasztikus teljesítmény. Noha természetesen elképzelhető, hogy szinte minden politikai színtér jobban fest a kívülállók szemszögéből, mint belülről nézve, de az tagadhatatlan, hogy a Barcelona en Comú kampányeseményein még úgy is öröm volt részt venni, hogy mindennek kb. csak a felét értettem. Ezekben a terekben a politika nem egy messzi, idegen, komor vagy éppen unalmas dolognak tűnt (amely érzés itthon sajnos minden igyekezetem ellenére is sokszor elfog…), hanem valami olyasminek, aminek én is részese lehetek, ahol örömmel látnak és ahol a közös értékek hangoztatása nemcsak demagógia, de valódi gyakorlat is.

- Udvarhelyi Tessza

Fotók: Balogh Samu és Udvarhelyi Tessza

Ui: A hasonló magyarországi kampányok szervezéséhez olvasd el A választás mindenkié című kisokost, ami a 2017-es Mártát a Magdolnának! kampány tapasztalatai alapján íródott >>>