20 évig a civil szférában dolgoztam, 15 évig voltam aktivista, közösségszervező és botcsinálta szociális munkás, 5 évig köztisztviselőként dolgoztam és kb. 3 hónappal ezelőtt politikus lettem.* Az engem mozgató értékek és célok nem változtak, és jó sokáig dörömböltem a közintézmények és választott politikusok ajtaján, hogy ezek érvényesüljenek. Aztán az évek során egyre közelebb léptem azokhoz az intézményekhez, amik a köz pénzéből a köz érdekében felelnek azért, hogy ez az ország mindannyiunké legyen - így lettem végül alpolgármester Józsefvárosban. Hagyományosan úgy szoktam feldolgozni a velem és a körülöttem történő dolgokat, hogy másoknak írásban vagy szóban mesélek ezekről (lásd pl. itt), ezért most, 2024 végén írok egy összefoglalót arról, mivel töltöttem az elmúlt időszakot. (Figyelem, szubjektív tartalom következik, az itt megfogalmazottak nem feltétlenül tükrözik a Józsefvárosi Önkormányzat vagy Pikó András álláspontját).

* Itt írás közben többször kitöröltem, majd visszaraktam és újra kitöröltem az idézőjelet a „politikus” szóról, de nincs mese, tényleg az lettem, hiszen a józsefvárosi képviselő-testület választott meg a polgármester javaslatára.

tessza1.jpg

Mit csinál egy alpolgármester azon kívül, hogy szalagokat vág át?*

Pikó András polgármester megbízásából én lettem a 2024-2029-es ciklusra a Józsefvárosi Önkormányzat társadalompolitikájának és társadalmi kapcsolatainak politikai felelőse. A polgármesteri programban ez a felelősség a következő területeket fedi le: Biztonságos lakhatás, Szolidáris és egészséges kerület, A közösségek kerülete és Szolgáltató önkormányzat. A gyakorlatban ide tartozik többek között a gyermekjólét és gyermekvédelem, a gyerekbarát önkormányzat, a szociális ellátások és támogatások, a bölcsődék, óvodák és az oktatás, az egészségügyi ellátás, a lakhatás, a részvételi és ügyfélbarát működés, az esélyegyenlőség, a közösségfejlesztés és a civil és nemzetiségi kapcsolatok. Az én feladatom, hogy a politika és a szakpolitika határán egyensúlyozva elérjem, hogy ezek a területek ne „csak” működjenek, hanem a győztes polgármesteri program vállalásainak megfelelően folyamatosan fejlődjenek, megújuljanak és egyre több és több ember számára váljanak elérhetővé a minőségi szolgáltatások és erőforrások és ezáltal a hosszú, biztonságos és egészséges élet.

* Szerencsére a Józsefvárosi Önkormányzatban senkit sem fenyeget a szalagátvágás veszélye – ha valami újat hozunk létre, akkor azt közösségi eseménnyel szoktuk megünnepelni és nem kell unalmas fotókat nézegetni a nyakkendős-ollós politikusok hadáról.

Ezek nagy szavak, de mivel töltöttem az elmúlt hónapokat?

Az elmúlt hónapokban az időm jelentős részét azzal töltöttem, hogy elolvastam minden elérhető önkormányzati beszámolót, koncepciót és stratégiát és meglátogattam azokat a szervezeti egységeket és intézményeket, amik a „hozzám” tartozó területeken a szakpolitika alkotásért és megvalósításért felelnek. Antropológusként természetes számomra, hogy belülről, közvetlenül és mindig a konkrét helyszínen ismerjem meg azokat a embereket és szakterületeket, akikkel és amikkel dolgozni fogok. Minden ilyen látogatást és beszélgetést így kezdek: Kérlek titeket, hogy tanítsatok engem. Mondjátok el, hogy miből áll a munkátok! Mi a nehéz? Mi megy jól? Mire van szükségetek? Mit kell tudnom rólatok, az ügyfeleitekről és a munkátokról ahhoz, hogy jó alpolgármester legyek? Mostanra kb. 50 ilyen látogatáson és beszélgetésen vagyok túl és még kb. ugyanennyi van hátra.

A végtelennek tűnő látogatások sorát a Polgármesteri Hivatalban kezdtem. Itt készítik elő és lendítik előre a (szak)politikai döntéseket és a napi gyakorlatot keretbe foglaló stratégiákat és koncepciókat, és itt történik a klasszikus igazgatási munka is, vagyis itt biztosítják az intézmények és szolgálatok zavartalan működéséhez szükséges pénzügyi és adminisztratív feltételeket. A hivatalban nem mindig könnyű kilátni a sok adminisztráció mögül, rendszerben látni a teendőket és folyamatosan megújulni, fejlődni, fejleszteni – mi mégis szeretnénk, ha nálunk a minimum kötelezettségeken túl ez lenne az elvárás. Sokat beszéltem a sok ezer helyi lakost segítő Ügyfélszolgálattal, a részvételi programokért és a nemrég megalakult Lakótér programért felelős Közösségi Részvételi Irodával, a többek között a lakáspolitikáért és lakhatásért is felelős Vagyongazdálkodási irodával, a szociális és egyéb ellátások szervezéséért felelős Humánszolgáltatási Ügyosztállyal, a nemzetiségi önkormányzatokkal dolgozó ügyintézőkkel a Szervezési, Jogi és Pénzügyi irodán, valamint a polgármesteri kabinetben dolgozó referensekkel, akik a romák, a gyerekek, a hajléktalan és lakásszegénységben élő, valamint a fogyatékos emberek jogait és érdekeit képviselik az önkormányzatban. Bár a hivatalban közülük mindenkivel együtt dolgoztam az elmúlt 5 évben is, amikor a Közösségi Részvételi Irodát vezettem, most a munkájuk minden részletéről sokat tanultam és sok-sok oldalt jegyzeteltem arról, hogy mik a céljaik, terveik és feladataik a következő évekre. (A hivatali munka szépségeiről még többet lehet megtudni a Partizánon futó Ez egy hivatal podcastból.)

Sok időt töltöttem a kerületi bölcsődék és óvodák vezetőivel is és elkezdtem ezeket az intézményeket egyenként is meglátogatni. Jó látni ezeket a szakmailag átgondolt, szeretetteli helyeket, ahol felelősséget vállalnak a kerületi gyerekek gondozásáért és neveléséért és így közvetetten az egész kerület jövőjéért. Jártam a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) szinte összes szervezeti egységében is, ami Józsefváros hatalmas és széleskörű munkát végző szociális intézménye, amely a családsegítéstől a gyermekjóléti és hajléktalanellátáson át a lakhatással, adósságkezeléssel, iskolai szociális segítéssel és idősgondozással is foglalkozik (és még sok területet fel sem soroltam). Itt is nagyon sok tapasztalt és keményen dolgozó szakemberrel találkoztam, akik nagyon szeretik ezt a kerületet és törődnek a lakóival.

Megismerkedtem a kerület közalapítványainak és gazdasági társaságainak munkájával is, elsősorban azokkal a területekkel, amik az én felelősségi körömbe tartoznak. Ide tartozik a Karácsony Sándor Közalapítvány ösztöndíjprogramja tehetséges művészeknek, a Józsefváros Közbiztonságáért Közalapítvány oktatási és családon belüli erőszak elleni programjai, a Kesztyűgyár elsősorban fiatalokkal végzett egyéni- és közösségfejlesztő munkája, a Fókusz közösségi tér szolgáltatásai a kisgyerekes családoknak, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. üdültetéssel foglalkozó csapata és ugyanide tartozik a Rév8 által fenntartott vadonatúj és izgalmas Dankó udvar is.

Az intézménylátogatásaim során fontos tapasztalat volt, hogy Józsefvárost mennyire átszövi egy szinte láthatatlan szociális háló, ami, ha minden problémára nem is ad még megoldást, de egyre több és jobb színvonalú segítséget és támogatást igyekszik nyújtani az itt lakóknak. Minden ilyen látogatással és beszélgetéssel megerősödött bennem Józsefváros különlegessége, hogy mennyire gazdag ez a kerület az embereket segítő és a közösségeket támogató intézményekben. Bármelyik utcába fordulunk is be, ott nagy valószínűséggel találkozunk egy önkormányzati szolgáltatással, intézménnyel, kerttel, közösségi térrel vagy éppen egy olyan civil szervezettel, ami az önkormányzat támogatásával működik. Ez óriási erőforrás mindannyiunk számára!

Két olyan  önkormányzati szervezet van, amelynek kulcsszerepe van a kerületi társadalompolitikában és ahol az új önkormányzati ciklusban vadonatúj vezető kezdett. Mivel mindkettőjükhöz nagy reményeket fűzünk, így nekik elsősorban azért drukkolok, hogy jól meg tudjanak érkezni az új munkahelyükre és 2025-ben el tudjuk kezdeni az érdemi közös munkát. Az egyik szervezet a többek között az önkormányzati lakások kezelésével foglalkozó Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK), amelynél nagyon fontos a lakások karbantartásával kapcsolatos kapacitás fejlesztése és az ügyfélbarát működés kialakítása. A másik pedig a kerületi szakrendelő, a Szent Kozma Egészségügyi Központ, amely nélkül elképzelhetetlen a színvonalas kerületi egészségügyi ellátás.

Az eddigieken túl egy terület volt, ahol az önkormányzati intézményeken túl civil szervezeteket is elkezdtem meglátogatni – ez pedig a függőségekkel kapcsolatos ügyek. Mivel az új önkormányzati ciklusban nagyon fontosnak tartom a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum újraindítását, ezért úgy gondoltam, minden olyan szervezetet meg kell ismernem, ami a kerületben ezen a területen dolgozik, így többek között a Félúton Alapítvány, a Baptista Szeretetszolgálat, a Hepago és a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió munkáját is.

A látogatásaim és beszélgetéseim sora még messze nem ért véget - hátra van még többek között a JSZSZGYK több telephelye és szakmai egysége, az összes gyermek és felnőtt háziorvos, a területi és iskolai védőnők, a kerületi iskolaigazgatók és sok-sok civil szervezet (akikben szerencsére dúskál ez a kerület).

De tényleg csak tanulással és ismerkedéssel telt az elmúlt több, mint két hónap? Kicsit drága mulatság ez, nem?

Kényelmes lenne, de a közpénzek sorsáért aggódókat megnyugtathatom, hogy nem 😊

Kiemelt és sok figyelmet igénylő feladatom a különböző előterjesztések elkészítése és képviselete a polgármesteri kabinet, a képviselő-testület és a Társadalmi ügyek bizottsága felé. Ezek közül a legtöbbet nem én magam írom, hanem a hivatalban dolgozó szakemberek (köszönet nektek a precizitásért és alaposságért!), de előterjesztőként az enyém a politikai felelősség az előterjesztések tartalmát és minőségét illetően, azért aktívan részt veszek ezek előkészítésében és ellenőrzésében is. Ezek között vannak „rutin” előterjesztések, mint pl. a különböző intézmények szervezeti és működési szabályzatai, politikailag jelentősek, mint például a részvételi költségvetéssel kapcsolatos döntések vagy a lakhatási támogatás emelése, és érzelmileg megterhelőek is, mint például a szociálisan rászoruló emberek méltányossági kérelmei, amelyek gyakran nagyon súlyos egyéni és társadalmi tragédiákat tárnak elénk.

Ezen kívül az elmúlt időszakban tucatnyi egyeztetésen, ügyindítón, fórumon, fogadóórán és ünnepségen vettem részt és nagy örömömre ott voltam például mind a tizenegy kerületben működő nemzetiségi önkormányzat alakuló ülésén is.

Mivel bármely beszámoló véges tartalmat bír el (és ezen már rég túl vagyok…), itt ezeken túl már tényleg csak megemlítem a Tankerülettel kialakuló együttműködésünk egyengetését, a kerületi állatvédelem összehangolására tett kísérleteimet, a lényegében naponta érkező civil megkeresések és támogatási kérelmek kezelését, valamint a napi szinten felmerülő kisebb (szak)politikai döntések meghozatalát, intézmény- és személyközi konfliktusok feloldását és hivatali vagy politikai elakadások kibogozását…

Ha ki kellene emelnem azokat a dolgokat, amikkel a szakpolitikai területek mélyebb megismerésén túl a legtöbbet foglalkoztam az elmúlt hónapokban, akkor az a 1) 2025-ös költségvetés előkészítése lenne Sátly Balázs alpolgármester irányításával, ahol azon dolgozunk, hogy Józsefváros az egyre romló országos körülmények ellenére is szolidáris és demokratikus kerület legyen; 2) a Polgármesteri Hivatal szervezeti átalakítása Törőcsik Edit jegyző vezetésével, hogy az még jobban tükrözze az önkormányzati célokat és prioritásokat; és 3) az önkormányzatban dolgozó csapat kialakítása, hogy ezt a hatalmas területet tényleg érdemben és a győztes polgármesteri programnak megfelelően tudjuk fejleszteni a következő 5 évben.

Tényleg minden szép és jó? Igazából csak beültem a tutiba, amit csak működtetni kell?

Eddig ebben a beszámolóban főként az önkormányzat és az ott dolgozó munkatársak dicséretét zengtem, de nyilván nem minden tökéletes nálunk sem. Azzal együtt, hogy lenyűgöz az a sok erőfeszítés és elkötelezettség, amivel az önkormányzathoz tartozó szervek és intézmények közel 1500 munkatársának többsége dolgozik a kerületért, a látogatásaim és beszélgetéseim (na és persze a már elfogadott stratégiák és koncepciók!) alapján is egyértelmű, hogy még sok tennivaló van annak érdekében, hogy Józsefvárosban igazságos lakásrendszer, mindenki számára elérhető magas színvonalú egészségügy, minden helyzetben segíteni tudó szociális ellátórendszer, az embereket minden lényeges döntésbe bevonó önkormányzat vagy éppen ténylegesen akadálymentes közszolgáltatások legyenek. Éppen ez a következő öt év tétje, számomra pedig az eddig eltelt közel három hónap a megalapozás időszaka volt.

De hol van ebben az egészben az ember?

Ami a személyes részét illeti, alpolgármesterként eddig a legerősebb tapasztalatom az, hogy napi szinten arra kényszerülök, hogy átlépjem és tágítsam a saját határaimat és úgy őrizzem meg a személyes integritásomat, hogy közben a pozíció elvárásainak is megfeleljek.

Amióta alpolgármester vagyok, minden reggel végig kell gondolnom, hogy aznap lesz-e valamilyen reprezentatív feladatom, kell-e valamilyen beszéddel készülni és ki kell-e nézni „valahogy”. Egyszer majd mesélek arról is, hogy milyen női politikusként dolgozni egy többségében férfiak által irányított világban, de itt most álljon csak annyi, hogy szinte sohasem egyértelmű, hogy milyen ruha megfelelő az adott alkalomhoz. Az én esetemben pedig ez külön kihívás, hiszen… na, hát, sosem voltam a többségi elvárásoknak megfelelő öltözködés bajnoka. Azt mindenesetre nagyon szórakoztató látni, hogy milyen sokan drukkolnak nekem ezen a téren! <3

Ami ennél sokkal nagyobb kihívás, hogy nem mindig tudom megállapítani, hogy amikor valaki velem beszél, meghívást küld, véleményt kér vagy egyszerűen csak kedves hozzám, akkor ez nekem, Udvarhelyi Tesszának szól, vagy  Józsefváros alpolgármesterének - teljesen függetlenül a személyemtől. Alpolgármesterként sokszor inkább az intézmény megtestesítője, a pozíció átmeneti lakója vagyok, mint saját magam az önálló, egyedi, esetleg kritikus véleményemmel, és ez rendben is van így. Ezzel együtt ez a munka számomra az emberi kapcsolatok és szimbolikus viszonyok igazi labirintusa, amiben nap mind nap el kell igazodnom és megvallom őszintén, hogy nem mindig érzem magam otthonosan benne. Vigyázni kell, hogyan beszélek, mit mondok és mit nem mondok, hiszen ha kritikát fogalmazok meg, azt nem Tessza, hanem az alpolgármester fogalmazza meg. Ha nem érek rá, akkor nem egyszerűen csak Tessza naptára sűrű, hanem azt gondolhatják, hogy az alpolgármesternek nem elég fontos az adott ügy. Ha elismerésemet fejezem ki, azt nem Tessza, hanem az egész önkormányzat mondja, így sokkal nagyobb tétje van. És a másik oldalról is: ha valaki egyetért velem, nem világos, hogy tényleg azzal ért-e egyet, amit mondok, vagy az aktuális alpolgármesterrel. Ráadásul érzem azt is, hogy ettől a helyzettől milyen könnyű elszállni vagy éppen felolvadni ebben a szerepben – és én mindkét helyzetet messze szeretném elkerülni.

Izgalmas megtapasztalni, hogy azok a közelebbi vagy távolabbi munkatársak, akik amikor irodavezető voltam nem feltétlenül szimpatizáltak velem, értékeimmel vagy céljaimmal az előző ciklusban, most hogy alpolgármester vagyok sokkal inkább együttműködővé váltak. Korábban bizonyos dolgokat véres verejtékkel kellett „átvernem” a rendszeren, most meg néha olyan, mintha mindig is ugyanígy gondolta volna mindenki. Azt hiszem, ez jelenti azt, hogy valakinek hatalma van. A hatalom önmagában se nem jó, se nem rossz, csupán képesség a valóság befolyásolására. Mégis éppen ez az, ami könnyen torzíthatja az ember személyiségét, ha már nem tudja megkülönböztetni, hogy valójában miért teljesítik a kérését vagy kedvesek vele az emberek. Azért, mert egyetértenek vele és tényleg ez a helyes döntés? Vagy csupán azért, mert az ő neve mögé van írva a megfelelő pozíció? Azt hiszem, addig jó, amíg ezek a kérdések megfogalmazódnak bennem és akkor kerülnék bajba, ha adottnak venném, hogy „nekem mindig igazam van” és fel sem fognám azt, hogy egy adott pozíciónak milyen hatalmas szerepe van az emberek viselkedésének meghatározásában.

És végül a csapat, mert egyedül ez sem megy.

A fenti képen két munkatársammal, Balázs-Piri Katóval és Merényi Miklóssal állok az alpolgármesteri irodában, amin most éppen négyen osztozunk (nem, tényleg nem szerettem volna külön szobát nagy íróasztallal és süppedős fotellel ;) ). Ők az alpolgármesteri csapat, akik nélkül szó szerint nem éltem volna túl az elmúlt időszakot. Ha kell, akkor etetnek, ha kell, akkor altatnak, ha kell – és azért szerencsére ezt kell a legtöbbet – akkor szakmáznak velem és tervezik az időmet, szervezik a megbeszéléseimet, görgetik előre a feladatokat, olajozzák a bürokrácia fogaskerekeit és írják az előterjesztéseket, szerződéseket és időnként még az emailjeimet is.

Nagy kaland ez az alpolgármesteri munka mindhármunknak. Hatalmas felelősséggel, sok örömmel és végtelen tanulással járó kaland. A cél pedig változatlan: hogy Józsefváros tényleg, de tényleg mindannyiunké legyen!

jozsefvaros_2030.jpg

Ez a kép egy képzésen készült, ahol az volt a feladat, hogy egy újság címoldalának megtervezésével képzeljük el, milyen legyen az a hely 2030-ban, ahol dolgozunk. Hát az én fejemben akár ilyen is lehetne Józsefváros 2030-ban!

süti beállítások módosítása