Sajnos nem számít újdonságnak, hogy a hajléktalan embereket zaklatják az egyenruhás hatóságok (rendőrök, közterület-felügyelők). A fedél nélkül élő embereket nagyon gyakran küldik el például alvóhelyükről, vagy ha hosszabb ideig üldögélnek egy köztéri padon. Ezen kívül, ma már a nyilvánosság számára is egyre nyilvánvalóbb az, amit a hajléktalan emberek már régóta tudnak: az utcán élőket sokkal többször igazoltatják, mint azokat, akiknek van biztos lakhatásuk. Azonban az elmúlt néhány évben Magyarországon is felerősödött a hajléktalanság kriminalizációja: az informális gyakorlatokon túl ma már törvényi szinten is üldözik a hajléktalan embereket és a túlélésükhöz szükséges tevékenységeket (pl. koldusrendeletek, guberálást tiltó rendeletek, az „életvitelszerű közterületen lakhatás” büntetése). A mai magyarországi folyamatok nagyon hasonlóak ahhoz, ami az 1980-as években az Egyesült Államokban zajlott: a látható hajléktalanság robbanásszerű megjelenésére ott is nagyon sok helyi önkormányzat és állam válaszolt az intenzív zaklatáson túl különböző hajléktalanellenes törvények meghozatalával.

Erre az USA-ban évtizedek óta tartó folyamatra válaszul dolgozták ki amerikai lakhatási jogi aktivisták az ún. Homeless Bill of Rights-ot, amely magyarra a leginkább úgy fordítható, mint a „hajléktalan jogok nyilatkozata.” A dokumentum célja, hogy biztosítsa azoknak az állampolgároknak az alapvető emberi jogait, akik az utcán kénytelenek élni. Természetesen az amerikai aktivisták is egyetértenek A Város Mindenkiével abban, hogy a cél nem az, hogy az emberek az utcán éljenek. Ezért a hajléktalan jogok nyilatkozata mellett folyamatosan küzdenek a megfizethető lakhatásért (szociális bérlakások és különböző támogatott lakhatási programok formájában). Azonban azt is felismerték, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer nem képes (és talán nem is akarja) egyik napról a másikra felszámolni a hajléktalanságot. Ameddig pedig emberek élnek az utcán, addig nagyon fontos, hogy az ő jogaik is maximálisan érvényesüljenek!

Az érdekvédők nem elégedtek meg azzal, hogy saját maguk és a nyilvánosság számára írásba foglalják követeléseiket: évek óta kampányolnak azért helyi és állam szinten, hogy a hajléktalan jogok nyilatkozatát törvénybe foglalják. Eddig ezt három államban sikerült elérni: Rhode Islandben (2012), Illinois-ban (2013) és Connecticutban (2013). Kaliforniában nemsokára szintén szavazásra kerül sor ebben a témában. A Rhode Island-i törvény mintául szolgál a többi állam számára is, így itt ezt mutatjuk be röviden.

„Egyetlen embernek sem lehet a közszolgáltatásokkal kapcsolatos jogait, privilégiumait, illetve az azokhoz való hozzájutását korlátozni vagy megtagadni csak azért, mert hajléktalan” – jelenti ki a Rhode Island-i törvény bevezetője. Ezek után felsorolja, hogy ez pontosan mit is jelent. A törvény szerint minden hajléktalan embernek joga van

- használni a közterületeket és szabadon mozogni többek között a járdán, a közparkokban, a tömegközlekedésben és a középületekben, pontosan ugyanúgy, mint bárki másnak, anélkül, hogy lakhatási helyzete miatt diszkrimináció érné;

- az egyenlő bánásmódhoz az állami és önkormányzat intézményekben, anélkül, hogy lakhatási helyzete miatt diszkrimináció érné;

- ahhoz, hogy ne érje diszkrimináció akkor, amikor munkát keres, vagy éppen dolgozik amiatt, hogy nincs állandó lakcíme vagy a lakcíme egy hajléktalanszálló vagy szociális ellátó intézmény;

- a sürgősségi egészségügyi ellátáshoz anélkül, hogy diszkrimináció érné a lakhatási helyzete miatt;

- szavazni a választásokon anélkül, hogy a lakhatási helyzete miatt diszkrimináció érné;

- ahhoz, hogy privát terét és személyes tulajdonát ugyanannyira tiszteletben tartsák, mint az állandó lakóhelyen található személyes tulajdon esetében.

Bizonyos szempontból abszurd helyzet, hogy ezeket a jogokat törvénybe kell foglalni. Hiszen olyan alapvető dolgokról van szó, amelyek minden állampolgárt alapvetően megilletnek (és már számos más törvény is kimondja őket). Azonban sajnos a társadalmi valóság azt mutatja, hogy a fedél nélkül élő emberek nem vagy csak nagyon nehezen tudják ténylegesen gyakorolni ezeket a jogokat. A Város Mindenkié Utca és jog kutatásából kiderül, hogy nemcsak az amerikai, de a Magyarországon élő hajléktalan emberek is gyakran tapasztalnak hátrányos megkülönböztetést a fent említett területeken.

- A KÖZTERÜLET SZABAD HASZNÁLATA: Az általunk megkérdezett 400 hajléktalan ember 23 százalékával szemben intézkedtek már „életvitelszerű közterületen tartózkodás” miatt. Egész Magyarországon pedig 2012. április 15. és 2012. november 21. között (ameddig érvényben volt ez a törvény) összesen 2200 ember ellen indult eljárás közterületen történő életvitelszerű lakhatás miatt. Több, mint 1500 esetben, összesen 40 millió forint értékben szabtak ki bírságot kizárólag az „elkövetők” hajléktalansága miatt.

- EGYENLŐ BÁNÁSMÓD AZ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEKBEN: Az általunk megkérdezettek negyede tapasztalt már hátrányos megkülönböztetést szociális- és egészségügyi intézményekben. A válaszadók 14%-át nem látták el egészségügyi intézményben, és 10 százalékukat nem szállította el a mentő, amikor erre szükség lett volna.

- MUNKAVÁLLALÁS: Az Utca és jog kutatásban megkérdezettek negyedével esett meg, hogy nem vették fel valamilyen munkára, illetve, hogy nem fizették ki az elvégzett munkáját és 9% azok aránya, akiket hajléktalanságuk miatt bocsátottak el egy munkahelyről.

- EGYENLŐ BÁNÁSMÓD: Kutatásunk eredményei szerint a tömegközlekedés után a leggyakrabban az egyenruhás hatóságok részéről éri hátrányos megkülönböztetés a hajléktalan embereket, összesen 48% nyilatkozott így. 13% azok aránya, akiket hatósági személy fizikailag bántalmazott. A kérdezést megelőző 30 napban a hajléktalan válaszadók 59%-ának volt része igazoltatásban, és az igazoltatottak harmadával ez több, mint 4 alkalommal történt meg (vagyis hetente több, mint egyszer igazoltatták).

Tehát bármennyire is szomorú is az, hogy lényegben azért kell hatalmas küzdelmet folytatni, hogy a hajléktalan embereket legalább másokkal egyenrangú állampolgárként kezeljék, a hajléktalan jogok nyilatkozatának törvénybe foglalása hatalmas eredménynek számít. Gratulálunk a lakhatási jogokért küzdő aktivistáknak az Egyesült Államokban, és kitartást kívánunk a további küzdelemhez!

További információ a hajléktalan jogok nyilatkozatáról (angolul).

Az Egyesült Államok Hajléktalanügyi Tanácsának javaslatai a kriminalizáció csökkentésére

2013. június 14.                                                                                                          Udvarhelyi Tessza