2013. február 12-én részt vettem a Kelet-Harlemi Justice Committee által szervezett ún. Cop Watch, szó szerinti fordításban „zsaru-figyelő” tréningen. A Cop Watch lényege, hogy az állampolgárok alapvető jogaikkal élve biztosítják, hogy a rendőrök jogszerűen járjanak el azokkal az járókelőkkel, akikkel kapcsolatban kerülnek, pl. igazoltatás vagy más okból. A Cop Watch kialakulásának fő oka, hogy a New York-i rendőrök sokszor igen erőszakosak és visszaélnek a hatalmukkal az állampolgárokkal szemben. A Cop Watch egy alulról szerveződő állampolgári kontroll a rendőrség munkája felett. New York számos negyedében sok szervezet végez ilyen tevékenységet, és a hosszú távú cél, hogy minél több ember tanulja meg ennek a módszertannak az alapjait, hogy mind saját magát, mind másokat meg tudjon védeni a hatalom túlkapásaitól – az utcán és az élet minden területén.

Nem véletlen, hogy a képzést a Justice Committee szervezte, amelynek eredete a Young Lords nevű latinó mozgalomhoz nyúlik vissza. A Young Lords az 1970-es években volt igen aktív az Egyesült Államokban, de főleg New Yorkban és a spanyolajkú amerikaiak jogaiért harcolt. Az sem véletlen, hogy a képzést a Picture the Homeless nevű hajléktalan jogvédő szervezettel együtt valósították meg, hiszen a rendőri visszaélés és erőszak aránytalanul nagymértékben érinti New York színes bőrű, bevándorló és szegény lakosságát.

Budapesthez hasonlóan, a hajléktalan és szegény embereket sokkal nagyobb valószínűséggel igazoltatják – az esetek túlnyomó többségében ok nélkül – mint a jobb módúnak kinéző állampolgárokat, és ugyanez igaz a fekete és latinó lakosságra is. Nem csoda, hogy az elmúlt években egyre erősödött az a mozgalom New Yorkban, amelynek célja az indokolatlan rendőri zaklatást és a hatalommal való visszaélés eseteinek csökkentése. Az ún. stop and frisk programra vonatkozó adatok –vagyis amikor egy állampolgárt azért állítanak meg a rendőrök, hogy igazoltassák és átvizsgálják a ruházatát – jól mutatják, hogy ezek a gyakorlatok nem vezetnek jobb közbiztonsághoz, viszont félelmet keltenek a kisebbségi állampolgárokban. 2002 és 2011 között például az ilyen jellegű igazoltatások 90%-ának fekete és latinó New York-iak voltak a célpontjai – az esetek 88%-ában (!) ártatlanul – vagyis az esetek túlnyomó többségében semmi oka nem lett volna a rendőröknek arra, hogy őket megállítsák.

Sokan azzal érvelnek a stop and frisk hasznossága mellett, hogy minél több embert állít meg a rendőrség, annál nagyobb eséllyel fognak náluk például fegyvert találni. Azonban a statisztikák szerint összesen az esetek 0,2%-ában találnak fegyvert azoknál, akiket ilyen módon igazoltatnak. Ráadásul ahogy egyre több embert állít meg a rendőrség, a fegyverek felfedési aránya nem nő, hanem egyenesen csökken. Végezetül, a gyakorlat kritikusainak egyik legfontosabb érve, hogy a New York-i rendőrség alapvető működésébe van beépítve a rasszizmuson alapuló etnikai profilalkoltás, vagyis az, amikor valakit nem feltétlen azért állítanak meg a rendőrök, mert ő maga gyanúsan viselkedik, hanem mert egy bizonyos, jól felismerhető faji vagy etnikai csoporthoz tartozik.

A keddi Cop Watch tréning azzal kezdődött, hogy a résztvevők közösen meghatározták a rendőri erőszak különböző formáit, melyek a verbális erőszaktól a hamis dokumentáláson keresztül a fizikai agresszióig terjednek. A résztvevő kb. 20 ember közül szinte én voltam az egyetlen, akinek még nem volt valamilyen negatív tapasztalata közterületen rendőrökkel. Sokakat ok nélkül igazoltattak, míg egy hajléktalan férfi arról mesélt, hogy a rendőrök folyamatosan felébresztik, amikor hajnalban elalszik a teljesen üres metrókocsiban. Meg kell jegyeznem, hogy én voltam a kevés fehér bőrű résztvevők egyike is, és akik incidensekről számoltak be, mind feketék vagy spanyolajkúak voltak.

Ezek után jogi kérdéseket beszéltünk meg igaz-hamis formában. Kérdés volt például, hogy a rendőr minden kérdésére kell-e válaszolnia annak, akit igazoltatnak. A válasz nem, hiszen mindenkinek joga van hallgatni. De kérdés volt az is, hogy van-e jogunk megfigyelni és kamerára felvenni a rendőri tevékenységet, amire a válasz igen. Éppen erre alapul a Cop Watch is: az állampolgárok nem bajkeverők, csupán azt a jogukat gyakorolják, hogy megfigyeljék a rendőri tevékenységet anélkül, hogy beavatkoznának vagy megzavarnák azt.

Egy-egy Cop Watch-on résztvevő csapat összetételének kritériumairól is szó volt: fontos például, hogy mindenki nyugodt és erőszakmentes legyen, illetve, hogy ne hordjon magánál senki olyan tárgyat, ami a rendőrség számára veszélyesnek tűnhet. Végül átbeszéltük, hogy egy adott Cop Watch csapatban milyen szerepekre van szükség. Ezek között szerepel a kamerás, a rendőrség kapcsolattartó és a közösségi kapcsolattartó (aki a járókelőkkel kommunikál, ha szükséges), valamint azok, akik a közvetlenül a helyszínen tartózkodó csapatot a háttérből vigyázzák (pl. jogászok). A tréninget egy szerepjátékkal zártuk, amelynek során eljátszottuk, hogy mi történik akkor, amikor a rendőrség valakit megállít és feltehetően részben a Cop Watch jelenlétének következtében semmiféle incidens nem történik. A valóság ennél persze tartogat sokkal cifrább eseteket is.

A tréning nagyon hasznos volt és jól példázta, hogy miért is fontos állampolgári ellenőrzést gyakorolni az állam szervezetei felett. Hiszen a Cop Watch célja nem a konfrontáció, hanem a rendőrség munkakultúrájának fejlesztése, az állampolgárok jogainak védelme és az általános biztonság növelése. Mert hiába van sok rendőrs az utcán, egy olyan város nem nevezhető biztonságosnak, amelynek a lakóit teljesen véletlenszerűen – rendszerint valamely külső jegyük alapján – a rendőrség bármikor megállíthatja és megmotozhatja. Egy biztonságos városban a szegények, a fiatalok és a kisebbségi csoportok tagjai mindenki mással együtt a rendőrség védelmét és tiszteletét élvezik és nem pedig a hatósági zaklatás kiemelt célpontja.

A cikkben szereplő statisztikai adatok a New York-i Civil Liberties Uniontól származnak.

További információ az etnikai profilalkotásról Magyarországon: Magyar Helsinki Bizottság

A Város Mindenkié kutatása a társadalmi státusz alapú profilalkotásról, különösen a hajléktalan emberek hatósági zaklatásáról.