2011. október 18-án, a XIV. kerület Francia út és Egressy út sarkán álló saját építésű kunyhókat munkagépekkel ledózerolta a zuglói önkormányzat. A bontás időpontjáról az ott élők nem értesültek és a legtöbb lakónak még arra sem volt lehetősége, hogy személyes tárgyait kimentse. A szó szerint földönfutóvá tett embereknek az otthona mellett szinte minden tulajdona odaveszett, amit az évek során összegyűjtöttek, köztük számukra fontos emléktárgyak is, mint például családi fényképek.

Az erőszakos bontás idején kb. 20 ember élt hosszú évek óta az Egressy út két oldalán, a vasúti töltés mellett felhúzott kunyhókban. Noha engedély nélkül építkeztek, a kunyhókat otthonként használták: bebútorozták őket, tudtak főzni, itt tárolták személyes tárgyaikat, és innen jártak dolgozni. A legtöbb kunyhóban az alapvető komfortot megvolt: elektromos áramot akkumulátor segítségével állítottak elő, és különböző szívességeken keresztül vízhez is jutottak. A helyiek beszámolója szerint az évek során egy egymást segítő közösség alakult ki. A környékbeliekkel a viszonyuk változó volt: volt, akit zavart a kunyhólakók jelenléte és levelet írt az önkormányzatnak ez ügyben, de voltak olyanok is, akik kisebb-nagyobb segítséget nyújtottak az itt élők számára. 

A szóban forgó terület a MÁV Zrt. tulajdonában áll, azonban a cég éveken át nem jelezte a kunyhóban élő embereknek, hogy ellenzi jelenlétüket. Tulajdonosként a MÁV-nak lett volna jogi lehetősége arra, hogy az érintetteket jegyzői vagy bírósági határozattal eltávolítsa a területről, ezt azonban semmilyen formában nem kezdeményezte. Azzal tehát, hogy hosszú időn keresztül nem tett semmilyen lépést az érintettek ott tartózkodása ellen, a MÁV hallgatólagosan tudomásul vette a lakóközösség kialakulását saját területén.

2011. október 17-én, mindössze egy nappal az előtt, hogy a kerületi önkormányzat elkezdte a bontást, az önkormányzat és a MÁV bérleti szerződést kötött „köztisztasági feladatok ellátása céljából”, amelyben a bérlő önkormányzat vállalta, hogy a területet kiüríti, és tiszta állapotban visszaadja (miközben bérleti díjat fizet a MÁV-nak!). Mivel egyértelmű, hogy a szerződő felek tudtak arról, hogy a területen emberek élnek és erősen kérdéses, hogy egy bérleti szerződésnek lehet-e egyáltalán célja köztisztasági feladatok ellátása, A Város Mindenkié (AVM) csoport és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) az ügyészséghez fordult. A két szervezet álláspontja szerint a MÁV és az önkormányzat közötti megállapodás a jó erkölcsbe ütköző, színlelt szerződés, amiért el kell marasztalni az önkormányzatot. Az ügyészségi beadvány vizsgálata 2012. január óta folyamatban van. 

A bérleti szerződés megkötésének másnapján, a reggeli órákban munkagépek gyülekeztek a töltés mellett. A helyszínen volt Rozgonyi Zoltán, XIV. kerületi alpolgármester, több „elegáns úr”, közterület-felügyelők, a Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház képviselője (mely szervezet éjjeli menedékhelyet és nappali melegedőt működtet a kerületben) és 6-8 rendőr. Az itt élő emberek fél órát kaptak arra, hogy elvigyék ingóságaikat. Mivel többen nem tartózkodtak a helyszínen (volt, aki éppen bevásárolt), így nem mindenki tudta kimenteni értékeit. Két lakó kutyáját a sintér vitte el, ami rendkívül megviselte a gazdákat. Az Egressy út másik oldalán található kunyhók elbontására másnap került sor. Itt több, mint egy tucat rendőrrel és közterület-felügyelővel megerősítve olyan közmunkásokkal szedette szét az önkormányzat az építményeket, akik közül valószínűleg többen is megtapasztalták már a hajléktalanságot (az elnyomásnak erről a formájáról lásd Dósa Mariann cikkét a ferencvárosi erőszakos .kunyhóbontások kapcsán). 

A bontást követően a lakók többsége eltűnt, többen közülük napokig az utcán töltötték az éjszakát. Néhányan egy nappali melegedőből átalakított éjjeli menedékhelyre húzódtak be, melyet a téli krízis időszakra nyitott meg a Myrai Szent Miklós Egyház (ez volt az a lehetőség, amit Papcsák Ferenc polgármester később „szociális otthonnak” és „megfelelő elhelyezésnek” titulált). Az egyik kilakoltatott férfi röviddel a bontás után meghalt. Noha egészségi állapota rossz volt, élettársa szerint halálához egész biztosan hozzájárult az otthon elvesztésével járó érzelmi megrázkódtatás is. 

Pár héttel a bontás után, a volt kunyhólakók közül néhányan úgy döntöttek, hogy jogi úton próbálják bebizonyítani, hogy az erőszakos bontás igazságtalan volt és az önkormányzat figyelmen kívül hagyta alapvető állampolgári jogaikat. A bátor felperesek A Város Mindenkié és a NEKI segítségével beperelték az önkormányzatot és most közel 6 millió forint kártérítést követelnek, valamint azt, hogy az önkormányzat nyilvánosan kérjen tőlük bocsánatot. A per, melynek első tárgyalása éppen ma van, precedens értékű. Ha igazat adnak a felpereseknek, az minden olyan önkormányzat számára fontos tanulság lesz, amely hasonlóan erőszakos és jogszerűtlen módon próbálna megszabadulni a kerületében élő hajléktalan emberektől. 

A Zuglói Önkormányzat viselkedése jogilag több szempontból kifogásolható. Először is, a lakókat a bontásról előzetesen írásban nem értesítették, velük szemben semmilyen hatósági vagy közigazgatási eljárás nem indult (pedig erre akkor is szükség van, ha az építmények eredetileg engedély nélkül épültek). Sajnálatos, hogy az önkormányzat törvénysértéséhez a rendőrség is asszisztált: az AVM aktivistáinak személyes és telefonos bejelentésére nem reagáltak, és nem tettek egyetlen lépést sem annak érdekében, hogy megállapítsák, milyen alapon dózerol az önkormányzat. Azzal, hogy a kunyhólakók védelme helyett az aktivisták eltávolításán dolgoztak, a rendőrök lényegében az önkormányzati önkényt szolgálták ki. (A rendőrségnek az állampolgárok jogfosztásában való ellentmondásos szerepéről lásd Misetics Bálintnak a ferencvárosi önkényes kunyhórombolások kapcsán írt cikkét). 

Másodszor, mint ahogyan az Alapvető Jogok Biztosának jelentése is kifejti, az önkormányzatnak nem volt jogalapja a töltés mellett található otthonok elbontására és az ott élők ingóságainak eltávolítására, mivel ilyen lépések megtételére bérleti (azaz polgári jogi) szerződés nem ad és nem is adhat felhatalmazást. A bérleti szerződés megkötésével az önkormányzat elvesztette hatósági szerepét. Mivel nem lehet egyszerre bérlő és hatóság is egyszerre, vitás ügyben a MÁV-hoz, egy másik hatósághoz vagy a bírósághoz kellett volna fordulnia. Vagyis tavaly októberben a zuglói önkormányzat megtévesztette nemcsak a kunyhólakókat, de a közmunkásokat, szociális szakembereket és a rendőrséget is: azt a hamis látszatot keltette, hogy jogában állt területen intézkedni, miközben ez nem volt igaz. 

Az önkormányzat eljárása nemcsak jogi, de szociális szempontból is katasztrofális volt. A bontás helyszínén az AVM aktivistái és a polgármester között kialakult szócsata eredményeképpen egy héttel később személyes egyeztetésre került sor az érdekvédők és az önkormányzat között. A Város Mindenkié célja a találkozón az volt, hogy az önkormányzattal elismertesse a kunyhórombolás jogszerűtlenségét és ígéretet kapjon a kilakoltatott emberek megfelelő elhelyezésére.. Sajnos egyik sem sikerült. 2012 februárjában újabb megbeszélés történt a polgármesteri hivatalban, amelyen a kerületi szociális és hajléktalanellátó szervezetek mellett a volt kunyhólakók képviselői is részt vettek. A szakmai kerekasztal során Rozgonyi Zoltán alpolgármester ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat megvizsgálja a megfelelő lakhatás biztosításának lehetőségét. Felmerült a kerületi Lélek-program beindítása, illetve szociális bérlakások felújításának lehetősége is (Zuglóban kb. 300 önkormányzati bérlakás áll üresen). A helyi tévé hurráoptimista beszámolója ellenére azonban az önkormányzat az AVM többszöri megkeresése ellenére sem tért vissza azóta erre a kérdésre, a volt kunyhólakók nagy része pedig még most is az utcán él. 

Noha a közelmúltban több kerületi önkormányzat próbálta meg jogszerűtlenül elbontani hajléktalan állampolgárok kunyhóit, a zuglói eset mind erőszakosságával, mind pedig a kerületi vezetés szociális érzéketlenségével kiemelkedik a többi közül. Míg más kerületekben (pl. Kőbánya, Csepel) sikerült az önkormányzatokat rávenni, hogy aktívan keressék a megfelelő lakhatás lehetőségeit, addig Zuglóban kizárólag látszatintézkedések történek. Az érintettek élete a bontás óta teljesen ellehetetlenült, hiszen nemcsak szerény otthonukat, de a kialakult segítő kapcsolatok egy részét is elveszítették. Ha az önkormányzat betartotta volna a jogszerű eljárási rendet, a kunyhólakóknak lehetőségük lett volna arra, hogy új lakóhelyet keressenek és kimenekítsék ingóságaikat, illetve arra is, hogy társaikkal összefogva egyeztessenek az önkormányzattal a helyzet rendezése érdekében. Az önkormányzat eljárását súlyosbítja, hogy olyan emberekkel szemben élt vissza hatalmával, akik kiszolgáltatott helyzetük miatt amúgy is nehezebben érvényesítik jogaikat. 

Az önkormányzat eljárása megalázó és embertelen volt az évek óta a kerületben élő emberekkel szemben. A ma kezdődő éppen ezért történelmi jelentőségű, ugyanis azon ritka alkalmak egyike, amikor a szegény és elnyomott emberek kiállnak az igazukért az önkényeskedő önkormányzattal szemben. A volt zuglói kunyhólakók nemcsak magukért küzdenek, hanem azért, hogy Magyarország végre jogállam legyen – ne csak a gazdagok, hanem a szegény emberek jogállama is.

Eredeti megjelenés: Millamédia