Ezen a héten, az Occupy Wall Street mozgalom első évfordulója alkalmával szervezték meg a New York-i Szabadegyetemet (Free University New York), ahol sok neves és kevésbé neves előadó tartott előadást számtalan, a radikális mozgalmak tagjait érdeklő témában a jóga társadalmi vonzataitól a nemzeti adósságokon és horizontális pedagógia módszerein át a sikeres mozgalmi stratégiákig. A szabadegyetem helyszíne a Madison Square Park, ahol a park rendszeres használata mellett egyszerre több beszélgetés és előadás is folyt, egészen másfajta minőséget kölcsönözve a köztérnek.

A parkot egyébként a Madison Square Park Conservancy nevű nonprofit szervezet tartja fenn, vagyis ez is az egyik azon New York-i parkok közül, amelynek működtetése ún. PPP rendszerben valósul meg, vagyis az önkormányzat és egy magáncég együttműködésben (ilyen még a Central Park és a Byrant Park is például). A szabadegyetem alatt az egész parkban folyamatosan és szorgosan dolgoztak a szervezet munkatársai, néha-néha konfliktusba is kerülve a hallgatósággal, akik a földre ülve hallgatták az előadásokat, és így a park dolgozói nem mindig fértek el mellettük kis kocsijukkal, amivel az eszközöket szállították.

Az egyik beszélgetés helyszíne, ami történetesen a horizontális pedagógiáról szólt, a parkban lévő mesterséges tavacska mellett volt. Itt is dolgozott egy fiatal fiú - a beszélgetés teljes időtartama alatt (2 óra) egy hosszú nyelű eszközzel halászta ki a tóból a lehullott faleveleket. Amikor ezzel megvolt, magas szárú gumicsizmát húzott, és a maradék levelet is kihorgászta a tóból. Kicsit szürreális és egyben megdöbbentő volt látni azt az igyekezetet, amellyel a park működtetői igyekeznek fenntartani az ápoltság érzetét - a legkisebb falevél sem lehet a tóban, annak csillogni-villogni kell. Kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet ezt a munkát végezni - engem kicsit a szocialista korszak katonaságáról elterjedt falevélgyűjtögető történetekre emlékeztetett.