Az állampolgárság számomra nem attól függ, hogy valakinek van-e papírja róla vagy sem. Sőt, az állampolgári részvétel, a (politikai) közösséghez tartozás egyáltalán nem kötődik útlevélhez vagy személyihez. Az állampolgárság viszony a közösségi tagjai és az állam között - személyes szinten pedig érzés, képesség és lehetőség. Bár én mindig is magyar állampolgár voltam papíron, és részt is vettem a választásokon, akkor értettem meg igazán, hogy mit jelent valóban állampolgárnak lenni, amikor életemben először szerveztem tüntetést egy általam igazságtalannak tartott politikai döntés ellen, amit “az én nevemben” akartak meghozni (ez akkor a koldulás kriminalizálása volt fővárosi szinten). Ekkor éreztem meg, hogy állampolgárnak lenni felelősséget és erőt jelent - képességet, elkötelezettséget és hatalmat arra, hogy formáljam azt a társadalmat, azt a várost, azt a közösséget, ahova tartozom. 

Amikor először meghallottam, hogy az új kormány társadalmi részvételről beszél, egyszerre voltam lelkes és szkeptikus.  Lelkes, mert több mint húsz éve dolgozom azért, hogy az embereknek valódi beleszólásuk legyen az őket érintő döntésekbe. Aktivistaként 2005, önkormányzati vezetőként pedig 2019 óta. És szkeptikus, mert a részvétel az egyik legkönnyebben kisajátítható politikai jelszó: sokan beszélnek róla, de kevesen valósítják meg. Az emberekben most hatalmas igény és lelkesedés van az iránt, hogy formálják az ország ügyeit, és az újonnan választott képviselők is elkötelezettnek tűnnek, de ahhoz, hogy a “részvételiség” több legyen egy jól hangzó szlogennél, még nagyon sok közös gondolkodásra és munkára van szükség.

A kép és az alkotás is a szerző műve még 2016-ból.

Amikor 2019-ben Pikó András és csapata megnyerte a józsefvárosi önkormányzati választást, az ország talán első részvételi referenseként kezdtem dolgozni az önkormányzatnál. Később létrehoztuk az ország első Közösségi Részvételi Irodáját is. Akkoriban a részvétel fogalma annyira ismeretlen volt a közigazgatásban, hogy egy kollégám őszintén azt hitte, a hagyatéki ügyintézéshez lehet közünk, mert a „részvétel” szóról a „részvét” jutott eszébe.

Ma már parlamenti bizottság nevében szerepel a társadalmi részvétel, és kormányzati felelőse is van, ami önmagában jelentős előrelépés. De a józsefvárosi tapasztalatok alapján azt is tudom, hogy a részvétel nem attól válik valósággá, hogy politikusok beszélnek róla. Ahhoz, hogy több legyen jól hangzó szlogennél, először tisztáznunk kell, mit is jelent valójában. 

 We’re living through a global democratic crisis, and elections around the world are sending a clear message: the system isn’t working.

It Takes a City is a podcast about participation and democracy, hosted by Stefania Kapronczay, a human rights advocate working on resilient democracies from Budapest, Hungary, and Flavio Proietti Pantosti, a social innovator and entrepreneur focused on public administration from Rome, Italy.

Through conversations with practitioners, we explore lesser-known stories of participation, often from communities with limited resources. Each episode unpacks real tactics, strategic dilemmas, and honest failures, with the goal of offering practical insights.

Episode One takes us to Budapest, Hungary. In conversation with Tessza Udvarhelyi, Vice Mayor of Budapest’s 8th District, we explore how participatory processes can become a winning edge in local elections, boost voter turnout, and help secure a second mandate in a district where that once seemed unthinkable. All this unfolds under increasingly authoritarian national politics, raising a central question: could participation be part of the antidote?

Bezár az Auróra. Sokszor gondoltuk ezt már korábban, de más és más okok miatt. Korábban (a lista biztosan nem teljes) a Fidesz, a Kocsis Máté és Sára Botod vezette kerületi önkormányzat, a rendőrség, a neonácik, a belső lelki és közösségi törések és az anyagi nehézségek fenyegették – végül az ingatlanpiac érte utol.

Amikor 2014-ben elindult az Auróra, akkor ez a környék még nem volt se vonzó, se szexi. Az Auróra-Bérkocsis sarkon álló „Observer” feliratú házban és a mellette levő parkolóban kevesen látták meg a potenciált. Emlékszem az első bejárásra és hát, őszintén szólva, engem sem nyűgözött le, akkor még én sem láttam benne azt, ami később -szó szerint – kivirágzott. De bíztam a Sirály elkötelezett csapatában, akiket akkor éppen a belvárosból üldözött el a főváros fideszes vezetése, akik nem adták fel és beleugrottak abba a nagy vállalásba, ami végül az Auróra lett.

Tavaly év végén írtam először személyes összefoglalást az élményeimről és tapasztalataimról mint Józsefváros alpolgármestere. Akkor arról írtam, hogyan lettem alpolgármester, mi egy alpolgármester dolga, én miket csináltam és arról is, személyesen milyen volt megélni ezt a számomra jelentős váltást a munkahelyi pozíciómban. Szeretném, ha ezek az évvégi összefoglalók nem afféle kincstári beszámolók lennének (ezért is rakom őket a személyes blogomra), hanem az alpolgármesterségnek azt az oldalát mutatnák meg, ahogyan én élem meg ezt a szerepet és munkát. Azért a poszt végére berakok néhány olyan eredményt, amire szakmailag nagyon büszke vagyok 2025-ből, mert nem bírom ki, hogy ezeket ne osszam meg veletek.

Szombaton jótékonysági mesélést tartottak az Inga kávézóban, amire engem is meghívtak. Az egyik kedvenc mesémmel, A Nap és a Hold történetével kapcsolódtam be a meseolvasásba, ami egy csodálatosan szép cigány mese Bari Károly gyűjtéséből. Hallgassátok meg ti is!

 Ha pedig megtehetitek, támogassátok az aHang, a Civil Bázis, az Inga és a Medspot Alapítvány közös ukrajnai karácsonyi adományútját és misszióját! A misszióhoz a gyógyszerek és orvosi eszközök beszerzését, illetve az alapítvány működtetését kizárólag támogatásokból tudják megvalósítani.

 A felkérés kapcsán újra eszembe jutott 2022, amikor emberek tömegei érkeztek a biztonság reményében Ukrajnából Budapestre, és Józsefváros azonnal bekapcsolódott a főváros és a civil szervezetek által koordinált mentési és támogatási rendszerbe. A Kesztyűgyár Közösségi Házban menedéket alakítottunk ki, a Lélek házban családokat fogadtunk be, ételt, tisztasági eszközöket és ruhát adtunk az arra rászorulóknak, és segítettünk őket magánszállásokra elhelyezni. Ez életem egyik legintenzívebb időszaka volt.

 Hiszem, hogy Ukrajna ügye a mi ügyünk, és felelősséggel tartozunk azokért, akik háborúban kénytelenek élni – akkor is, amikor otthon maradnak és akkor is, amikor a mi országunkba menekülnek. Ne feledkezzünk meg róluk azért, mert már megtanultunk együtt élni a háborúval. Támogasd te is a kárpátaljai missziót az "Orvosi Segítség, Ahol Kell Alapítvány" számára eljuttatott adománnyal!

Számlaszám:

- **HUF:**16200010-10068182

- **IBAN:**HU57162000101006818200000000

- **EURO:**16200010-10123690 

- **IBAN:**HU46162000101012369000000000

Elment az egyik legfontosabb barátom, Balog Gyula, a magyarországi lakhatási és emberi jogi mozgalom kiemelkedő alakja, akivel nagyon szoros baráti és elvtársi kapcsolatunk volt. Csak 16 évnyi ismeretség adatott meg vele, de ez idő alatt is megtapasztaltam Gyula fantasztikus teremtő és szervező erejét. Ő nem csak élt a világban, hanem aktívan létrehozta azt és folyamatosan annak jobbításán, megváltoztatásán dolgozott. És hiszem, hogy ezt sikerrel tette.

20 évig a civil szférában dolgoztam, 15 évig voltam aktivista, közösségszervező és botcsinálta szociális munkás, 5 évig köztisztviselőként dolgoztam és kb. 3 hónappal ezelőtt politikus lettem.* Az engem mozgató értékek és célok nem változtak, és jó sokáig dörömböltem a közintézmények és választott politikusok ajtaján, hogy ezek érvényesüljenek. Aztán az évek során egyre közelebb léptem azokhoz az intézményekhez, amik a köz pénzéből a köz érdekében felelnek azért, hogy ez az ország mindannyiunké legyen - így lettem végül alpolgármester Józsefvárosban. Hagyományosan úgy szoktam feldolgozni a velem és a körülöttem történő dolgokat, hogy másoknak írásban vagy szóban mesélek ezekről (lásd pl. itt), ezért most, 2024 végén írok egy összefoglalót arról, mivel töltöttem az elmúlt időszakot. (Figyelem, szubjektív tartalom következik, az itt megfogalmazottak nem feltétlenül tükrözik a Józsefvárosi Önkormányzat vagy Pikó András álláspontját).

* Itt írás közben többször kitöröltem, majd visszaraktam és újra kitöröltem az idézőjelet a „politikus” szóról, de nincs mese, tényleg az lettem, hiszen a józsefvárosi képviselő-testület választott meg a polgármester javaslatára.

Mit csinál egy alpolgármester azon kívül, hogy szalagokat vág át?*

Pikó András polgármester megbízásából én lettem a 2024-2029-es ciklusra a Józsefvárosi Önkormányzat társadalompolitikájának és társadalmi kapcsolatainak politikai felelőse. A polgármesteri programban ez a felelősség a következő területeket fedi le: Biztonságos lakhatás, Szolidáris és egészséges kerület, A közösségek kerülete és Szolgáltató önkormányzat. A gyakorlatban ide tartozik többek között a gyermekjólét és gyermekvédelem, a gyerekbarát önkormányzat, a szociális ellátások és támogatások, a bölcsődék, óvodák és az oktatás, az egészségügyi ellátás, a lakhatás, a részvételi és ügyfélbarát működés, az esélyegyenlőség, a közösségfejlesztés és a civil és nemzetiségi kapcsolatok. Az én feladatom, hogy a politika és a szakpolitika határán egyensúlyozva elérjem, hogy ezek a területek ne „csak” működjenek, hanem a győztes polgármesteri program vállalásainak megfelelően folyamatosan fejlődjenek, megújuljanak és egyre több és több ember számára váljanak elérhetővé a minőségi szolgáltatások és erőforrások és ezáltal a hosszú, biztonságos és egészséges élet.

* Szerencsére a Józsefvárosi Önkormányzatban senkit sem fenyeget a szalagátvágás veszélye – ha valami újat hozunk létre, akkor azt közösségi eseménnyel szoktuk megünnepelni és nem kell unalmas fotókat nézegetni a nyakkendős-ollós politikusok hadáról.

Ezek nagy szavak, de mivel töltöttem az elmúlt hónapokat?

Hogy tudjuk a közöny falát átütni? Hogyan működik jól a digitális kampány? Hogyan kopogtassunk szeméttel? Miket ajánlanak és mit csinálnának máshogy a 2024-es önkormányzati választások sikeres kampányainak vezetői?

Teljes testületváltás 22 év után Sóskúton, nyertes részvételi program Törökbálinton, nyertes kampányok és országos bázisépítés a Szikra Mozgalomban – sikeres kampányok kibeszélésével értékeljük a 2024-es önkormányzati választásokat.A három meghívott kampányfőnökkel, Mlinarics Viktóriával (Sóskúti Civil Kör), Bruder Mártonnal (Törökbálint Holnap) és Ajtay Andrással (Szikra Mozgalom) Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája alapítója és kuratóriumi elnöke beszélgetett az Auróra Közösségi Házban.

Különleges epizód ez, mert az adás vendégei Udvarhelyi Tessza és G. Szabó Dániel voltak, akik annak idején megálmodták az Ez egy hivatal podcastot. Ők meséltek arról, hogyan lettek hivatali dolgozók, és hogyan tudnak idomulni az új idők elvárásaihoz úgy, hogy közben állandóságot is kell biztosítaniuk a munkájuk során. Mennyiszer fordul elő, hogy egy hivatali dolgozónak a kényelem meg a kockázatkerülés előbbre van, mint az ügyfél érdeke? Mik voltak eddig a legdurvább "kritikus incidenseik"? És milyen érzelemmenedzsmentje van egy hivatalnoknak? Terápiás beszélgetés közszolgáknak.

Az Ez egy hivatal podcast összes adását itt tudod meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/77AJXAhP9e8RIPJ75GtheR?si=c027719a56cd4e0a&nd=

Listen to the podcast here >>>