Január 2-án óriási tömeg jelent meg az Operaház előtt, hogy az alaptörvény ellen tiltakozzon. Az elmúlt hónapokban szinte minden hétre jutott kisebb vagy nagyobb tüntetés, nyilatkozat, bátor egyéni vagy közösségi kiállás. Mára sokan eljutottak oda, hogy változást akarnak, és tenni is hajlandók ezért. Ez a kollektív akarat lelkesítő, és éppen ezért kell elgondolkodnunk azon: hogyan lehet valódi baloldali változást elérni, és mit is akarunk tulajdonképp?

A rövid távú cél egyértelműen az, hogy a Fidesz kikerüljön a hatalomból, és az általa képviselt politika ne folytatódjon. De ha csak az embereket cseréljük le, nem sok minden változik. Ezt bizonyítja például 20 év hajléktalan- és lakásügyi politikája. Bár a Fidesz hajléktalanpolitikája minden eddiginél kegyetlenebb, 1989 óta egyetlen kormány vagy önkormányzat sem tette meg azt, ami a tömeges hajléktalanság felszámolásához szükséges lett volna. Egyik sem alakított ki átfogó hajléktalanügyi és lakhatási stratégiát, egyik sem védte meg a közösségi lakásvagyont, ami a hajléktalanság megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. A hajléktalanság „megoldását” mindegyik abban látta, hogy a fedél nélküli embereket tömegszállásokra kényszerítse. A magyar állam a rendszerváltás óta soha nem szánt elég pénzt és energiát arra, hogy felszámolja a mélyszegénységet és a tömeges lakástalanságot.

2011. december 5. (hétfő) Tilos Rádió Kontúr

Meghívott vendégek: Varga Péter (Hajléktalanokért Közalapítvány), Ámon Kata (IDEA Intézet), Kopiás Attila Steve (Börtön Helyett Lakhatást), Udvarhelyi Tessza (kulturális antropológus) 

Téma: a hajléktalanság kriminalizációja

2011. november 17. 18:30-20:00

Beszélgetés / Beleszóljunk? - Kutatói szerepvállalás, az akciókutatás dilemmái

TÁTK könyvtár előtt

A kutató terepmunkája során számtalan kérdéssel szembesül, számos olyan élethelyzettel találkozik, amikor nehéz eldönteni, hogy mire és milyen formában reagáljon. A beszélgetés folyamán a kutatói terepmunka során felmerülő etikai dilemmákról beszélgetünk, vagyis, hogy a terepkutató társadalomtudós kutatása során mennyire szólhat bele az adott közösség működésébe, feladata-e közbeavatkozni olyan esetekben, amikor úgy érezheti, tudása és tőkéje építően hatna az adott egyén, esetleg közösség életére. Megfordítva a dolgot: lehet-e a jövő kutatási modellje az akciókutatás, amikor a kutató nem csak empirikus adatokat rögzít, hanem részt vesz, segít és társadalmi felelősséget is vállal kutatási terepén. Arjun Appadurai a kutatáshoz való jogról beszél, azaz az állampolgári részvétel fontosságáról a kutatómunkák során, mely – szerinte - a demokratikus társadalomban való részvétel és tájékozottság alapvető feltétele. Vajon összeköthető-e a társadalmi aktivizmus illetve felelősségvállalás a kutatói munkával? Összeférhet-e az objektivitásra törekvő kutatómunkával az ilyesfajta kutatói beavatkozás? Egyáltalán feladata-e az akadémiai közegben mozgó kutatónak ilyesfajta szerepvállalást vállalni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ meghívott vendégeinkkel.

Meghívott vendégek: Horváth Kata (Anblokk Egyesület), Kovács Éva szociológus (MTA Szociológiai Kutatóintézet), Udvarhelyi Éva Tessza (A Város Mindenkié), Virág Tünde szociológus (MTA Regionális Kutatások Központja).

Moderátor: Vígvári András

További információ: sze.tatk.elte.hu/

Az anBlokk - Közéleti Tudományos Magazin - AKCIÓ/KUTATÁS című számának bemutatója

Mikor? 2011. november 4. (péntek), 17.00

Hol? Kossuth Klub - 1088 Budapest, Múzeum utca 7.

Számunk fókuszában az akció- és részvételi kutatással kísérletező programok állnak, amelyek túllépnek az akadémia világán, és erős szállal kötődnek a civil szférához és a társadalmi mozgalmakhoz. Ugyanakkor nem az egyének és a mikro-közösségek hagyományos értelemben elgondolt megsegítését, fejlesztését tartják szem előtt, hanem kidolgozott társadalomkritikai bázison nyugszanak.

Elgondolható-e olyan kutatás, amely közvetlenül a marginális csoportok számára hoz létre olyan tudást, amely egyúttal az ő érdekeiket szolgálja? Milyen lehetséges útjai vannak a kutatás és a létrehozott tudás demokratizálásának?

Az akciókutatások nem az intézmények szűk értelemben vett reformjára törekszenek - legyenek bár ezek a tudástermelés hagyományos intézményei, vagy a megsegítés, nevelés, büntetés "totális intézményei" -, hanem valamiképp strukturális változások alapjait szeretnék lefektetni a kutatás demokratizálása révén. Annak a lehetőségét szeretnék megteremteni, hogy e tevékenység ne csupán a kutatók privilégiuma legyen, hanem olyan stratégiai eszközzé is válhasson, a különféle (alávetett) társadalmi csoportok számára, amely segíti őket saját társadalmi jelenlétük értelmezésében, önmaguk megjelenítésében illetve társadalmi érdekeik érvényesítésében.

Az eseményen az anBlokk ötödik számának témáiról beszélgetnek:

- Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus / A Város Mindenkié Csoport)
- Verdes Tamás (gyógypedagógus, szociológus / TASZ)
- valamint a lapszám szerkesztői

További információ: www.anblokk.hu/

Képek New Yorkról és más amerikai városokról, amiket meglátogattam 2007 és 2011 között.

2007-2009

2010-2011

2011 júniusában meglátogattam a Jane Addams Hull-House múzeumot Chicagóban. Jane Addams az észak-amerikai ún. settlement mozgalom egy kiemelkedő alakja, amely a szociális munka egy a 19. században kialakult progresszív ága. A Hull House nemcsak Jane Addams otthona volt, hanem egy közösségi és szociális központ Chicago legszegényebb, főként bevándorlók által lakott Near West Side negyedében.

A házat 1889-ben nyitották meg és eredeti célja az volt, hogy a „kultúrát” és a művészetet közelebb vigye a szegény emberekhez. A szépen díszített és igényesen berendezett ház tele volt művészeti alkotásokkal, amelynek tudatos üzenete volt: a szegény emberek is megérdemlik, hogy méltó környezetben tölthessék idejüket. Addamsnek és társainak (akik kezdetben szinte csak nők voltak) meggyőződése volt, hogy nagyon sokat számít az emberi méltóság és önbecsülés szempontjából, hogy milyen környezetet biztosítanak a szegény, kirekesztett emberek számára.

A Hull House fokozatosan vált settlementé. A házban szociális és közösségi munkások laktak és kezdetben gyakorlati órákat tartottak a helyi lakosoknak (pl. varrás, angol, főzés stb.). A cél az amerikai társadalomba történő integráció volt. A ház és programja az idők folyamán jelentősen kiterjedt és virágkorában számos épületben óvoda, közfürdő, női klub és kézműves-műhelyek is működtek. A settlement lényege, hogy a helyi lakók igényeihez igazodva, a helyi közösségbe mélyen beépülve nyújt egyéni és közösségi támogatást a marginalizált negyed lakóinak (a settlement egy modern változatáról, a Dorothy Day Apartments-ről már korábban is beszámoltam).

2011 áprilisában meglátogattam a Dorothy Day Apartments elnevezésű bérlakás-tömböt, amely közel 200 hajléktalan embernek biztosít támogatott lakhatást. Az épület Harlemben van, a Riverside Drive-on egy gyönyörű századfordulós épületben, amely a Riverside parkra és a Hudson folyóra néz. A belül kortárs művészeti alkotásokkal és amerikai polgár- és munkásjogi aktivisták portréival díszített épület a Broadway Housing Communities elnevezésű nonprofit szervezet tulajdona, amelynek küldetése, hogy jó minőségű lakhatáshoz juttasson hajléktalan egyéneket és családokat.

Az épületet Dorothy Dayről nevezték el, aki az 1930-as években induló észak-amerikai katolikus munkásmozgalom egyik alapítója volt. A Doroth Day Apartments bizonyos szempontból settlement házként is működik, tehát a lakhatás mellett közösségi szolgáltatásokat is nyújt és küldetése nemcsak a lakhatás biztosítása, hanem a közvetlen városi és társadalmi környezet, valamint az állampolgári szerveződés és érdekvédelem fejlesztése is. Az épületben összesen 70 lakás van 190 lakóval. Ezen kívül egy közösségi bölcsődének és óvodának is helyet ad, ahova főleg a környékbeli új (főként Latin-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező) bevándorlók hozzák a gyerekeiket. Az épületben egy nagy közösségi terem és közösségi kiállítótér is működik, ahol helyi civil szervezetek tartják találkozóikat és helyi művészek állítják ki a munkáikat.

A Broadway Housing Communities modelljének lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalú és integrált körülmények között nyújtson támogatott lakhatást hajléktalan embereknek. Összesen hat épületben valósították meg eddig ezt a modellt: a lakásokba közvetlenül az utcáról és hajléktalanszállókról kerülnek be a lakók, akik között vannak értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, diákok, fiatal párok, családok, különböző függőségi és mentális problémákkal rendelkezők és idősek is. A modell lényege az integráltság, vagyis az az elképzelés, hogy nem szükséges elkülöníteni a különböző nehézségekkel, problémákkal küzdő embereket (ahogy az amerikai szociális ellátásra jellemző – külön szálló időseknek, betegeknek, családoknak, függőségi problémákkal küzdőknek stb).

New Yorkban (és sok más amerikai városban) az ún. potter's field-en temetik el mindazokat, akiknek nincsen pénze saját temetésre vagy akiket a hatóságok nem tudnak azonosítani. 2011 januárjában a Picture the Homeless (PTH) hajléktalan jogvédő szervezettel lehetőségem nyílt meglátogatni ezt a szomorú helyet.

A potter's field-en az embereket tömegesen temetik, a legtöbb esetben megjelölés és szertartás nélkül, egyszerű fakoporsóban. A temetésért a város fizet. A Picture the Homeless évekig küzdött azért, hogy ökumenikus szertartást tarthasson a temetőben. A kampányt az indította el, hogy a PTH egyik hajléktalan alapítója halála után idekerült: amikor meghalt nem tudták azonosítani (rosszul lett a metrón és kórházba vitték, ahol meghalt, de nem volt nála személyi igazolvány). A PTH és a családtagok ezt sok-sok hónappal a halála után derítették ki, és ekkor döbbentek rá, hogy nagyon sok hajléktalan ember kerül(het) ebbe a temetőbe úgy, hogy nem kapnak semmiféle végtisztességet. Végül, nagyon hosszú és kemény küzdelem után a PTH elsőként elérte, hogy kéthavonta ökumenikus istentiszteletet tarthasson a temetőben.

Videó a PTH küzdelméről magyar felirattal itt.
 
De miért nem tartanak szertartásokat a temetőben és miért kellett ezért ennyit küzdeni?  A válasz: a potter's field egy Hart Island nevű kicsi szigeten van, ami a büntetés-végrehajtás tulajdonában van. A sírokat önkéntes rabok ássák és tartják rendben. Emiatt ez egy magas biztonsági fokozatú hely (pl. le kell előre adni a neveket, akik a szertartáson részt vesznek, és a neveket leellenőrzik - újságírókat nem engednek be -, a helyszínen le kell adni a személyi igazolványt, nem lehet bevinni mobiltelefont, fényképezőgépet, illetve semmit, amivel felvételt lehet készíteni).

2000- Artemisszió Alapítvány

- EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) - képzések magyar és külföldi fiataloknak (Budapest)

- Leonardo da Vinci szakmai gyakorlati program - interkulturális felkészítés ki-és beutazó gyakornokoknak (Budapest)

- Budapest Workshop - érzékenyítő képzések külföldi fiataloknak (Budapest)

- Interkulturális kommunikáció és konfliktuskezelés a szociális munkában (Budapest)

- Globális nevelés hátrányos helyzetű fiataloknak (Budapest)

2009- Menedék Egyesület

Migráns-specifikus képzések segítő szakembereknek (Budapest)

2010- Magyar Helsinki Bizottság

- Tolmácsképzés (Budapest)

- Rendőrképzés (Eger, Pécs)

- Képzés menekültügyi döntéshozóknak (Prága)

2010- Kellner Ösztöndíjasok Társasága

- felkészítés a kiutazó ösztöndíjasoknak (Budapest)

2012. Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány

Idegenek a kertemben médiaprojekt-fejlesztési workshop (meghívott fejlesztő)