Tessza végzettségét tekintve kulturális antropológus, talán a legtömörebben úgy tudnám meghatározni a munkásságát, hogy a lakhatási szegénység elleni mozgalom vezetője. Talán kicsit részletesebb és időben is érthetőbb munkájának tudatos építkezése, ha felsorolom a szervezeteket, céljaikkal, melyek hozzá kötődnek.

2009-ben hozta létre A Város Mindenkié civil szervezetet, melynek célja az lakhatási érdekvédelem, vagyis a döntéshozóknál elérni, hogy a rászorulóknak lakást biztosítsanak.

2010-ben az AVM-ből alakította meg az Utcajogászt, mely speciálisan a lakhatáshoz kapcsolódó jogtanácsadással, jogvédelem foglalkozik.

2012-ben a következő szervezete az Utcáról Lakásba Egyesület, melynek célja a lakásokba költözők hosszú távú támogatása, az intézményekkel való együttműködésben.

A Közélet Iskoláját, 2014-ben hozta létre, célja az aktivista és érdekvédelmi képzések terjesztése, egy tanítási folyamat, alulról történő felépítése a demokráciának.

Különös színezetet ad a mai napnak az is, hogy Tessza bemutatása egybeesik a politikai hatalom civilek elleni érthetetlen támadásának időszakával. Jelzi, milyen légkörben kell ma egy civilnek dolgoznia, és azt is, hogy a civil teljesítmények, bár itthon a regnáló hatalom részéről meg nem értést kapnak, nemzetközi léptékben elismerést váltanak ki.

Udvarhelyi Tessza személyiségét sajátos oldalról közelítem most meg. A hálózat tagjaiként, megismerve Ashoka-társaimat, megpróbálom összeszedni, milyen tulajdonságok tesznek valakit Ashokává?

Egy darabig azt érezheti a hallgatóság, hogy „én is ezt csinálom, én is ilyen vagyok”. Ami nyilván igaz is, jelzi ez azt is, mindenkiből lehet „társadalmi újító”. De talán a lista végére sikerül megéreztetnem azt is, mi az a plusz, ami miatt mégis Tessza lehetett a 36. magyar Ashoka-fellow.

• Emberség, tisztaság (szolidaritás, tolerancia).
• Az átlagnál nagyobb fogékonyság a kihívásokra.
• Az átlagnál nagyobb érzékenység a társadalmi igazságtalanságok iránt.
• A problémák újszerű látása.
• A megoldások tudatos keresésének képessége.
• Alázat, hosszú távú elköteleződés az ügy iránt (napjaink változó társadalmi klímájában is).
• Csapatban, egyre nagyobb hatású rendszerben való gondolkodás. A tudatos építkezés következtében egyre nagyobb íveket befutó társadalmi hatás.
• Vak hit az emberekben, „képessé tevés”. (Esetében a maga érdekeinek érvényesítésére képtelen csoport értelmiségének kinevelése.)
• Erős karizma, hatni tudás másokra.
• Megfontoltság, felelősségérzet, kitartás, nagy teherbírás.
• Az ego kezelésének képessége, az egészséges önkritika fenntartása.
• Képesség a folyamatos megújulásra, tudásbővítésre, lehetőségkeresésre, állandó és tudatos munkára.
• A fenntarthatóságra törekvés.
• Megszállottság. Minden erőt, időt, energiát az ügy megoldására szán. Élete és a munkája összeforr.
• A kompromisszumkészség és az ügy képviseletének legmegfelelőbb hangolására törekvés.
• A láttatás képessége (tömegbázis-építés, közvélemény-formálás).
• Egy csipet szerencse (:-).

Nos, talán ebből a listából mindenki érezheti: Ashokává válni nem egyszerű dolog. Ez egy életforma, amiben változunk, formálódunk mindannyian. Küzdelem önmagunkkal, az üggyel, ami a mienk, ami összeforrott velünk, részünké vált, tőlünk elválaszthatatlanul.

Ilyennek érzem Udvarhelyi Tessza személyiségét. Munkájának a legfontosabb üzenete pedig számomra az, hogy egy erős és tartós állampolgári háló kiépítése út lehet egy élhetőbb Magyarországhoz. Ehhez ő a mozgalomépítést választotta. Minden muníciója megvan hozzá, hogy ezt véghez is vigye. Azt hiszem, csak megfelelő társadalmi közeget, és egy kis szerencsét kívánhatok neki.

Gratulálok Tessza, üdvözlünk a csapatban!           

L. Ritók Nóra, a 35. magyar Ashoka-tag

Fotó: Csoszó Gabriella