New Yorkban (és sok más amerikai városban) az ún. potter's field-en temetik el mindazokat, akiknek nincsen pénze saját temetésre vagy akiket a hatóságok nem tudnak azonosítani. 2011 januárjában a Picture the Homeless (PTH) hajléktalan jogvédő szervezettel lehetőségem nyílt meglátogatni ezt a szomorú helyet.

A potter's field-en az embereket tömegesen temetik, a legtöbb esetben megjelölés és szertartás nélkül, egyszerű fakoporsóban. A temetésért a város fizet. A Picture the Homeless évekig küzdött azért, hogy ökumenikus szertartást tarthasson a temetőben. A kampányt az indította el, hogy a PTH egyik hajléktalan alapítója halála után idekerült: amikor meghalt nem tudták azonosítani (rosszul lett a metrón és kórházba vitték, ahol meghalt, de nem volt nála személyi igazolvány). A PTH és a családtagok ezt sok-sok hónappal a halála után derítették ki, és ekkor döbbentek rá, hogy nagyon sok hajléktalan ember kerül(het) ebbe a temetőbe úgy, hogy nem kapnak semmiféle végtisztességet. Végül, nagyon hosszú és kemény küzdelem után a PTH elsőként elérte, hogy kéthavonta ökumenikus istentiszteletet tarthasson a temetőben.

Videó a PTH küzdelméről magyar felirattal itt.
 
De miért nem tartanak szertartásokat a temetőben és miért kellett ezért ennyit küzdeni?  A válasz: a potter's field egy Hart Island nevű kicsi szigeten van, ami a büntetés-végrehajtás tulajdonában van. A sírokat önkéntes rabok ássák és tartják rendben. Emiatt ez egy magas biztonsági fokozatú hely (pl. le kell előre adni a neveket, akik a szertartáson részt vesznek, és a neveket leellenőrzik - újságírókat nem engednek be -, a helyszínen le kell adni a személyi igazolványt, nem lehet bevinni mobiltelefont, fényképezőgépet, illetve semmit, amivel felvételt lehet készíteni).

A látogatáson megtudhattuk, hogy a nyolcvanas években évente kb. 2500 embert temettek ide (ekkor tört ki az AIDS- és crack-járvány és sok ember halt meg család nélkül). Mostanában évente 1800-2000 embert temetnek, de amióta használatban van (kb. 150 éve), több százezer holttest került ide. Keddenként érkeznek a gyerekek koporsói és szerdán, csütörtökön és pénteken a felnőtteké. A koporsókat és a rabokat egy komppal hozzák át.

A látogatásunk során kb. 1 órát töltöttünk a szigeten. Ez alatt a "sírokat" (vagyis ahova az embereket temetik) nem láthattuk, mert az biztonsági kockázatot jelentett volna. A büntetés-végrehajtás munkatársai néhány éve önkéntes adakozásokból kialakítottak egy kis részt az amúgy teljesen elhagyatott szigeten, ahol istentiszteleteket lehet tartani: ez egy kis fehér kerítéssel elkerített terület egy pulpitussal és 4-5 paddal meg egy sírkővel, ami elmagyarázza, mi a potter's field. A szertartás rövid volt, az önkéntes pap beszéde után minden résztvevő mondhatott imát, majd énekeltünk.

A látogatás nagyon megható és egyben rettenetesen szomorú volt. Azonban a Picture the Homeless-szel egyetértve meggyőződésem, hogy a szegény és "ismeretlen" embereknek is meg kell adnunk a tiszteletet és méltóságot - még halálukban is.

Részletes képes beszámoló a Hart Island-ről itt olvasható.